Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
XXV. KÖRZET: Borsod, Szendrőlád, Ládbesenyő, Balajt, Damak, Hangács, Nyomár, Finke, Edelény SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: Szabó Gyula Szondy Péter csv., Beőr Barna, Horváth Lajos, Boda Attila, Fiilöp József, Jármy Imre, Kováts Gábor, Király József, Nagy István, Szalóczy Sándor, Tárczy Pál RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁC1ÓS NAPLÓBÓL:82 BORSOD: Gyűjtéskor minden csoportot egy-egy presbiter vezetett, ami nagyon jó volt, mert nem a magunk tapasztalatlanságával kellett beállítani a hívekhez, hanem szíves, tapasztalt emberek segítségével, vezetésével. Sok helyen nagyon nehezen tudtak adni valamit. Bizony nehéz ott, ahol maguknak sincs. Köszönjük ezt is! A szegényasszony két fülére a legértékesebb adomány. Elgondolkodtató, hogy ezek a szegény emberek, akik maguk sem jártak iskolába, az iskolát csak kívülről ismerik, mennyire szeretik mégis a mi főiskolánkat és minket, akik küldöttei vagyunk. Éreztük, hogy méltatlanok vagyunk erre a szeretetre és megbecsülésre. Vajon mi megbecsüljük -e így a falu jószívű népét? Azt hiszem, nem. Jó alkalom volt ezt megtanulni, hogy ezután jobban tiszteljük és becsüljük őket. - Az istentiszteleten Szondy Péter szolgált, utána gyermekbibliaórát tartottunk. A gyerekeken látszott, hogy sokat foglalkoznak velük, sok bibliai történetet ismernek. SZENDRŐLÁD: - Az előadást este hét órára terveztük, addig mindenki a szállására ment. Mindenkit kedvesen fogadtak. A bíró úr (aki egyben presbiter is) például olyan közvetlenül fogta fel a dolgot (nagyon helyesen) hogy Jármy Imrét mindjárt befogta marhaleveleket írni. - Arra a kérdésemre, hogy egy diák rendszeres segélyezését tudja -e vállalni a gyülekezet, és ha igen, hogyan; sem itt sem Borsodon nem tudott határozott feleletet adni a presbitérium. Ezt a legközelebbi gyűlésen megtárgyalják, és a határozatot az igazgatósághoz jegyzőkönyvileg elküldik. BALAJT: A nagytiszteletű úr, aki egyházmegyei főjegyző, a rendszeres segélyezést ilyen formában nem találja megoldhatónak. Azt mondta, hogy a legközelebbi egyházmegyei (vagy valamilyen felsőbb gyűlésen) ezt előfogja terjeszteni, és a segélyezés intézményessé tétele által gondolja a kérdést célravezetőén megoldani. Délután elkísért minket a szőlőhegy tetejéig. Itt énekpróbát tartottunk. Az énekszóra kijött egy közeli présházból a gazda, és meghívott minket egy pohár borra. Mi mindnyájan hajiunk az antialkoholizmus felé, így „az szíves kénálásoknak mértékletes módon ellenállni tudván”, minden baj nélkül, jókedvűen búcsúztunk el gazduramtól. A hegyről lejőve már Damakon voltunk. DAMAK: Itt a gyűjtés eredménye nem volt olyan jó, mint eddig. Azzal magyarázható, hogy tegnap járt egy adóvégrehajtó, és a gyülekezet tagjainak igen sok adót kellett fizetniük. HANGÁCS: Szomorú, hogy a gyülekezet ellenségeskedésben és perben áll lelkipásztorával, Rápolti László nagytiszteletű úrral. Nem a lelkipásztor személye nem kell a gyülekezetnek, hanem az evangélium. EDELÉNY: Az istentiszteletet Horváth Lajos tartotta az öreg edelényi templomban. Délután átjöttek a finkeiek is, és öt órakor megtartottuk a műsort. Különös érzés a sok kis falu után ebben a városias faluban szerepelni. Már régóta drukkoltunk, hogy itt, ahol több hozzáértő ember van, a műsorunk jól sikerüljön. Ez meg is történt, a legjobban Edelényben szerepeltünk. - Reggel nyolckor kezdődött a gyűjtés presbiterek vezetésével, és minden reményt felülmúló eredménnyel végződött. Délelőtt hatan átmentünk Borsodra az ottani természetbenieket elhozni. A babot eladtuk a Futurának, a S2 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,372. 86
