Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1948
Kb. a félúton lehettünk, mikor egy tejet fuvarozó autó utolérte a társaságot és felvén bennünket. így autón érkeztünk Újlőrincfalvára. Mikor megérkeztünk, vidáman énekeltünk: „Jó estét kívánok ...” Pillanatok alatt eljutott a kicsiny falu minden egyes házába a hír: itt vannak, megérkeztek a pataki diákok. A leánykor tagjai közül néhányan mindjárt gyülekeztek, hogy elvezessenek bennünket a szállásra. A szállásadók azt sem tudták, hogy hogyan fogadjanak bennünket. Sohasem jártak még erre szupplikálók, még legátusként sem mentek arra pataki fiúk. Szóval nagy port vert a hírünk a kis faluban. A katolikusok részéről is nagy volt az érdeklődés. Este ‘/íó-kor harangoztak, és 6-kor kezdtük az istentiszteletet. A templomban csak reformátusok voltak, de már az istentisztelet ideje alatt a katolikusok tele ülték az iskolát, és várták az előadást. A templomban megtartottuk szokásos előadásunkat. A nagytiszteletű úr meleg szavakkal köszöntötte a pataki diákokat. Aztán az iskolába vonultunk. Elég nagy volt a terem, de kellett is a hely, mert sokan voltak a nézők. A fiúknak még soha sem volt akkora kedvük, mint éppen most Lőrincfalván. Minden számunk olyan jól sikerült, hogy mi, akik hetedjére hallottuk és láttuk egyes számunkat, mégis élveztük Rácz tanár úrral együtt. A közönsségnek is nagyon tetszett a dolog. Meg is hívták a csoportot tavaszra. Mi persze megígértük, ha nem tavasszal, úgy jövő ősszel ismét felkeressük ezt a kedves gyülekezetét. Este előadás után két presbiter önként vállalkozott arra, hogy kedden elvisznek a poroszlói állomásra kocsin. Természetes dolog, ennek nagyon örültünk, és köszönettel elfogadtuk az ajánlatot. Előadás után a közönség hazavonult, mi pedig bementünk nagytiszteletű úrhoz. Ott felvetődött az a gondolat, hogy vigyünk szerenádot azokra a helyekre, ahol a szállásadóknál leány van. Mindenki kapva kapott az alkalmon, és a nagytiszteletű úr vezetésével elindultunk. Rácz tanár is velünk tartott. Öt helyre vittünk szerenádot. Az egyik helyen kijött a házinéni 10 forinttal, de mi nem fogadtuk el, mondtuk, ha nekünk szánta, adja ide holnap, ha gyűjtünk. Aztán 11 óra fele hazamentünk, és reggel 8 óráig aludtunk. 9 órakor elindultunk gyűjteni. 3 csoportban indultunk 2-2 fiúval, nem tartott egy jó óra hosszáig sem a gyűjtés, olyan kicsi a falu. Gyűjtés közben kedvesek voltak az emberek. Az egyik csoporttal maga a nagytiszteletű úr járt, meg is volt a kellő eredmény. Eddig ebben a faluban gyűlt legtöbb természetbeni. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a községben. Sokat lehetne róla írni, de már itt a kocsi, és még nincs lezárva az ív. Most lezárom, és majd útközben folytatom a leírást. A gyűjtés eredménye: 208 Ft. burgonya 460 kg kukorica 290 kg bab 23 kg búza 5 kg árpa 110 kg 888 kg vegyes termény Újlőrincfalva, 1948. november 23. Kiss Barna lelkipásztor November 24-én fejeztem be a naplóírást. Még annyit akarok megemlíteni Lőrincfalváról, hogy annyira kedvesek voltak az emberek, nemcsak a szállásadók, hanem az egész falu lakossága, hogy kértek bennünket, maradjunk ott még egy napra. Szívesen meghallgatnának, ha kedd este ismét tartanánk egy előadást. A fiuknak sem sok biztatás kellett volna, ha a tanár úr egy szóval is ezt mondta volna, hogy maradjunk, senki sem lett volna elrontója az ajánlatnak. Mégis válásra intett az óra, délután 3 órakor elindultunk Poroszló felé. Minden kapuban búcsút integető kezeket láttunk s mi énekeltünk: „Elmegyek, elmegyek ...” 45
