Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)

1948

III. KÖRZET:

Gesztely, Újcsanálos, Ócsanálos, Alsódobsza, Megyaszó, Szikszó, Alsóvadász, Aszaló

SZUPPLIKÁNSOK:

Kísérő: Kalydy Miklós

Szűcs Endre csv., Nemesik Pál, Pálóczy Bertalan, Soltész Gusztáv, Dobos László, Kiss András, Kosztyú Bertalan, Bagócsy Zoltán, Beregszászy Gyula, Bíró Barna, Butykay István, Doszpoly Béla, Juhász Péter.

RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCiÓS NAPLÓBÓL:44

GESZTELY: Hernádnémetiből másfél órai gyaloglás után érkeztünk meg. Kedves fogadtatás, közös ebéd a parókián.

ÚJCSANÁLOS: A világi előadást a hangyahelyiségben tartottuk.

ÓCSANÁLOS: Az egész falu részt vett istentiszteletünkön felekezetre való tekintet nélkül. A kicsi falu nagyon kiesik a kultúrából, nélkülözi a szellem- és lélekjárásokat.

MEGYASZÓ: A rendőrőrsön feljelentés érkezett ellenünk, hogy lázítottunk a fölreform ellen.

SZIKSZÓ: A templomi hangverseny után a világi műsor a vármegyeházán volt. Telt ház, nagy siker. Itt végre lányok a vezetőink, másütt öreg presbiterek.

Kalydy Miklós, kísérő tanár: Mint tanár örömmel vettem részt ebben a szolgálatban. Megerősített a szolgálat abban a hitemben, hogy lehet számítani a gyülekezetekre. Elevenen él a gyülekezetekben az a tudat, hogy Sárospatak a „mi iskolánk”, miénk, a tiszáninneni református gyülekezeteké. Ez

nemcsak hangulat, hanem komoly felelősségvállalás. Áldozatra, nagy áldozatra is

.....(a gyűjtések ezt

b

izonyítják) a szemek mindig felcsillantak, ha Sárospatak jelentőségét, szolgálatát magyaráztuk, hogy mit jelentett a múltban, mit jelent ma. Megértették. Megértették azt is, hogy ha azt akarjuk, hogy a jövőben is betölthesse népünk és egyházunk életében eddigi szerepét, helyesebben szolgálatát, akkor ezért áldozni is kell. - Készek erre.

Örömmel vették szolgálatunkat mind a templomban, mind az iskolában (kultúrházban). Jól esett, hogy tanár is ment ki szolgálni. Én házról - házra jártam, mint diákjaim. Vagy a lelkésszel, vagy a kurátorral. Szükségesnek tartom, hogy tanár menjen minden csoporttal, minden tekintetben. És szolgáljon, Igét hirdessen, ha lelkész-jellegű, előadást tartson és gyűjtsön. A fiúk előtt is nevelő hatású meg a gyülekezetben is.

A jövőre vonatkozóan kívánságom és javaslatom, hogy egyszerre, tanulást leállítva, diákság és tanári kar menjen ki. Ősszel, szeptember végén vagy október elején. Volt pataki diák lelkészeket is be kell vonni a munkába. Püspökünkkel az élen, theologiai tanári kar, gimnáziumi tanári kar. A legbiztosabb alapnak a gyülekezeteinket látom az iskola létfenntartására. Élni kell ezzel a lehetőséggel. Elevenné tenni a gyülekeztek és iskolánk közti kapcsolatot. Hadd érezzék ők is, és hadd érezzük mi is, hogy egymásért vagyunk. Tudatosítani, hogy szegények iskolája voltunk, ma szegényekké lettünk, ezért kell áldozatot hozni a pataki iskoláért, hogy hivatását betölthesse, szegény, tehetséges falusi gyermekeket csak így tud nevelni népünk és egyházunk számára. Kár volt elhagyni ezt a nagyszerű szolgálati alkalmat - mert ez mint szolgálati alkalom is kell - alázatra nevel.

Isten adjon erőt, békességet, hogy élni tudjunk ezzel a lehetőséggel és alkalommal a reánk jövő iskolai évben, amire már meg kell kezdeni a készülődést lélekben, ötletekkel, versekkel, programkészítéssel mind a templomi, mind a világi mondanivalóikat illetően.

Sárospatak, 1948. december hó.

44 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,301.

46