Dienes Dénes (szerk.): Isten Anyaszentegyházának emlékezetire... Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegyében 1753-1759, 1764. - Acta Patakina 8. (2001)

Utószó

UTÓSZÓ

A Tiszáninneni Református Egyházkerület egyházmegyéinek ma ismert első vizitációs jegyzőkönyvei az Osiris Kiadó gondozásában napvilágot láttak (Dienes Dénes (szerk.): Református Egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Millenniumi Magyar Történelem, Források, Budapest, 2001.). Ezzel a hely-, nevelés- és egyháztörténész, a néprajzos stb. kutatók a korábbiakhoz képest sokkal könnyebben hozzáférhető forrásanyagot vehetnek kézbe. Jelen kötetünket e kiadvány folytatásának tekintjük, amennyiben szintén egyházlátogatási jegyzőkönyveket tartalmaz, aminek eredeti forrását ugyancsak a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára őrzi.

Az itt olvasható anyag nem fogja át a teljes egyházkerületet, hanem csak annak legnagyobb egyházmegyéjét. A Borsod-Gömör- Kishonti Egyházmegye a XVIII. században - az 1799. évi új beosztásig - a nevében feltüntetett vármegyék területén kívül Szikszó térségének abaúji helységeit, nagyjából Felsővadász magasságáig, és Zemplén déli nyúlványának községeit — Bocs, Berzék, Gesztely, Lúc, Hernádnémeti stb. - magában foglalta. Heves vármegyéből is több települést magáénak tudhatott. Torna vármegye nyugati felét szintén bekebelezte. A Tiszán inneni református egyházvidék legtöbb gyülekezetei magában foglaló, legnagyobb egyházmegyéje volt.

Az egyházmegye belső viszonyai bizonyos tekintetben változtak a XVIII. század közepére. A töUk kiűzése után rendkívüli helyzet alakult ki ezen a vidéken. Számos helység elnéptelenedett, nyomorúságra jutott, s mindezt még fokozták a Rákóczi-szabadságharc háborús éveinek csapásai, nem különben a hosszú ideig tartó országos pestisjárvány.

Nem kedvezett e megpróbáltatások után a református egyház- községi élet ujjászerveződésének a római egyház ellentámadása sem, természetesen. Ezt ugyan „vértelen ellenreformáció” névvel illeti a protestáns egyháztörténet írás, de csak azért, mert kellően még nincs feltárva az a hétköznapi valóság, amely bizony nem volt éppen „vértelen”. Látszólag az itt közölt anyag is a békés konszolidáció jeleit mutatja, hiszen csak itt-ott olvasunk templom, parókia vagy más egyházi javak erőszakos elvételéről, mintha mindez a szabályt erősítő kivétel lenne csupán. Ez azonban megtévesztő. Ez a jegyzőkönyv a megmegújuló zaklatásokról egyáltalán nem vagy csak alig tudósít. Valójáéi 252 Eü