Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Előszó - Dr. Kováts Dániel
hogy mindezeket milyen szavakkal fejezzék ki”. Comenius szereplője nyilvánvalóvá teszi feladata kettősségét: „az osztályomból egyesek hamarosan a latinos iskolába, mások a műhelyekbe és a földműveléshez fognak átkerülni, hogy mindegyikük a legjobb útravalóval távozzék”. A tanító szerint az előbbi csoportba tartozóknak az addigi oktatásból az a hasznuk, hogy érzékszerveik gyorsasága „a legbiztosabb eszközük lesz a széles körű műveltség megszerzéséhez”, az utóbbiak számára pedig az a jó származik, hogy „ők is jobban hasonlítsanak az emberekhez, mint az oktalan állatokhoz; hogy figyelmesebben hallgassák és jobban megértsék a szentbeszédeket, valahányszor hallják őket, hogy nyitottabb szemmel járjanak Isten alkotásai között, és ésszerűbben végezzék munkájukat”. Nagy oktatástaimú. XXIX. fejezetében fejtette ki eszméit Comenius az anyanyelvi iskoláról, vagyis a népiskoláról. Dezső Lajos fordításában idézek belőle. Kiindulópontja az, hogy „a népiskolák a latin iskolák elé teendők”, a „mindkét nemen levő összes ifjúság nyilvános iskolába küldendő” és „az egész ifjúságot először népiskolába kell küldeni”. Ebben eltér álláspontja Alstediusétól, aki szerint a nagyobb szellemi műveltségre törekvő ifjak egyenesen a latin iskolába küldendők. Comenius az egyenlő és általános alapozó oktatás híve volt „mindazoknak, kik emberekül születtek”; mindnyájukat „minden erényre akarom képezni: a szerénységre, egyetértésre, kölcsönös előzékenységre”. Nem lehet hatéves korban eldönteni, ki mire képes, s a származástól függetlenül kell azonos esélyeket biztosítani, hiszen - írja szemléletesen Comenius a később Erdélyi János által is használt metaforával: - „A szél onnan fúj, ahonnan akar, s nem is mindig ugyanazon időben kezd fújni”. Van azonban Comeniusnak egy témánk szempontjából különösen fontos további érve: „az én egyetemes módszerem nemcsak a mind közönségesen kedvelt latin nyelvet óhajtja elérni, hanem minden nemzet anyanyelvének tanulására nyit utat, a törekvést a népiskolának önkéntes átugrásával zavarni nem szabad”; hiszen „a gyermeket idegen nyelvre tanítani akarni az anyanyelv ismerete előtt, annyi, mint őt lovagolni tanítani, mielőtt járni tudna”. Az összes 6-12 éves gyermeknek mindazt meg kívánja taníttatni, „aminek egész életükben hasznát veszik”, s ebbe beleérti az anyanyelven való olvasást, a nyelvtani szabályok betartásán alapuló írást, a számolást, a mérést, az éneklést, a zsoltárok könyv nélküli betanulását, a káté és a bibliai jelesebb mondások ismeretét, az erkölcsi szabályok betartását, a községi és a családi együttélésre való felkészültséget, a világismeret alaptényeiben való tájékozottságot és az isteni gondviselés szerepének felismerését, valamint a legfontosabb mesterségek alapjait. Ezt a tudáskincset foglalta egybe képi szemléltetéssel az Orbis Pictus című tankönyvében. Comenius népiskolai felfogásának néhány alapelemét fel kellett idéznünk, mert ha valamikor a kötetben megtestesülő valóságot elemezni kívánjuk, össze kell vetnünk e felfogással a korabeli iskolai törvényeket, zsinati határozatokat, illetve az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből előttünk föltáruló iskolai gyakorlatot. Nem lesz ez egyszerű feladat, hiszen az oktatás tartalmáról és módszereiről csak közvetett információkhoz jutunk, a példamutató iskolai munkát csak elismerő jelzőkből és nem szakszerű leírásokból ismerhetjük meg. A korlátok ellenére az itt bemutatott anyag felbecsülhetetlen értékű. Szinte regénybe illő esetekről olvashatunk (például az olaszi mester viselt dolgai kapcsán); bepillanthatunk a lelkész és a tanító hétköznapjainak valóságába, anyagi gondjaiba; megismerjük az iskolát adományaikkal támogatók szándékait; olvashatunk a kor föld- és szőlőműveléséről, az életmóddal összefüggő adalékokról; feltárulnak a XVII. századi szokások és erkölcsök; pillanatképeket láthatunk a diákközösségek, a coetus életéből; értesülünk Lorántffy Zsuzsannának a diákság miatti csalódottságáról; tanúi lehetünk az eltérő 7
