Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Előszó - Dr. Kováts Dániel
felfogások ütközésének (például a sárospataki logikaoktatás ürügyén); tanulmányozhatjuk a korabeli, latinnal kevert magyar köz- és szaknyelvet. Impozáns ismeretanyag közvetítője tehát e kötet. A tudományosság szempontjából gyümölcsöző a tények probléma-centrikus bemutatása, az ügyek kivizsgálásában az érvek és ellenérvek (a vád és a védekezés) rögzítése, továbbá az a tény, hogy ezek a feljegyzések egy pontosan körülhatárolható, de etnikai és vallási szempontból nem egységes, a 15 éves háború (1593-1606) pusztító következményei által sújtott, a Habsburg-hatalom és az erdélyi fejedelemség határmezsgyéjén fekvő régióhoz kötődnek. Mindez drámaibbá élezi a közléseket, s megérthetőbbé teszi az ellentmondásokat, a gátló tényezőket. Az elemzés valószínűleg megerősíti azt a véleményt, hogy a református iskolák ebben az időben is fokozatos fejlődésre voltak képesek, s épp az egyházlátogatások tapasztalatain okulva emelkedhetett tovább a bennük folyó nevelőmunka színvonala. A református scholák és scholamesterek hátrányos helyzetből indultak: bizonytalanabb létalapokkal rendelkeztek, mint a katolikus szerzetesi iskolák; tartalmi céljaikat, nevelőmunkájuk tartalmát, a működés formáit épp a tárgyalt időszakban kellett kialakítaniuk; meg kellett birkózniuk a társadalmi, a gazdasági, a hitéleti és a személyes jellegű ellenhatásokkal. Teljesítményüket mégis pozitív előjellel minősíti azoknak a névsora, akik ebben az időszakban neveltjei voltak ennek az iskola- rendszernek. Csak példaként említem az Abaújszántón, Göncön, Patakon, Újhelyben tanuló Geleji Katona Istvánt, a gönci iskolát látogató Szepsi Csombor Mártont, a pataki scholában diákoskodó Czeglédi Istvánt, id. Csécsi Jánost, Gyöngyösi Istvánt, Komáromi Csipkés Györgyöt, Mikolai Hegedűs Jánost, Tolnai S. Mihályt. A hazai reformációnak a harmadik, negyedik nemzedéke nőtt ki ebből az iskolahálózatból, amelynek tárgyi világáról - épp az itt közölt följegyzéseknek köszönhetően - többet tudhatunk, mint az előzményekről. E kötet bevezető tanulmányában Dienes Dénes szakszerű, hiteles leírását adja a Tiszáninneni Református Egyházkerület korabeli viszonyainak, a dokumentumok keletkezési idejének és körülményeinek, vállalkozik a lelkész, a tanító, a diák helyzetének és a társadalmi környezetének bemutatására, tehát támpontokat kapunk a dokumentumok tartalmának elemzéséhez. Így, továbbá a dokumentumokat kísérő, minden részletre kiterjedő jegyzetapparátussal, szójegyzékkel, mutatóval válik teljessé e kötet anyaga, amely bőven kínál felfedeznivalót az érdeklődő olvasónak. A bemutatott korszakra esik - 1654 áprilisában - Comenius ajánlásának megírása a Scho/a Zz/z/zas’ sárospataki kiadásához. Ebben - többek között - azt írta: „nemcsak az érzékeket akarjuk fejleszteni, határozottabban fordítva a tárgyak felé őket, s nemcsak a nyelvet, megnevezve a dolgokat, hanem az erkölcsökre, cselekvésre, az élet ügyeinek intézéséhez szükséges, körültekintő okosságra, s végül magabiztos viselkedésre is nevelni akarunk”. E program megvalósításának csírái ott vannak a XVII. századi felső-magyarországi scholák jobbjaiban. S bár a kibontakozó ellenreformáció a századvégen meggyöngítette a református iskolázás intézményrendszerét, azt szétzúzni többé nem lehetett, megvoltak a szervezeti, tárgyi, személyi alapok egy új építkezéshez. Kováts Dániel
