Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Zempléni Református Egyházmegye
ZEMPLÉNI EGYHÁZMEGYE mesterektől a korcsoma dolgából, ilyen választ adók nekiek: »Édes atyámfiai és jó öcséim, kegyelmetek legyen csendesen, holnapot adván az Úr Isten nekünk, együtt leszünk a fó'rendekkel, mert egyéb dolgaink is lesznek. E dolgot magam előadom és azon leszünk, hogy kegyelmeteket megegyeztessük, az mint jobbnak ítéljük, azt cselekedjük«. Ily válasszal tőlem elmenvén, másnap, úgymint die 12. maji, midőn reggel egyik auditóriumban, (melyben az úrnak őnagyságának szállást rendeltek vala, mivel őnagysága maga házához a belsővárosban ki- és bejárást neheztelte) begyűlvén mind a secularis főrendek, mind az ecclesiastikusok a scholának megmaradására tartozó dolgokról discurálnának, nem várván az ifjúság, hogy én dolgokat előadjam, hanem magoktól formált supplicatiót,782 (melyben nagyobb modestia783 kivántatott volna, mivel mestereknek sok becstelenítésével volt teljes) beadván, abban bőségesen declarálván a mesterektől való injuriáltatásokat, kívánák a főrendektől, hogy a korcsoma felől való controversiában tennének egy finalis784 és megmaradandó determinátiót,785 mellyel az ifjak és a mesterek között való egyenetetlenség tollátatnék.786 Őket kiküldvén, a főrendek kezdének a dolog körül munkálkodni, és mikor már a dolog jó folyamatot vött volna és jó véghez közelítene, megsajdítván az ifjúság, hogy nem szintén az ő várakozások szerint succedálna787 azon dolog, újabban bejövének és contradicálának, hogy ők nem újabb revisiót vagy determinátiót, hanem teljes jussoknak (hogy már) confirmátióját kívánnák. Ezen kiváltképen a secularis főrendek igen megindulván, lőnek sok szók, azok közt ilyek: »Mire játszottatnak ennyi főrendeket, kik egy kő várban forgó dolognak eligazítására is illendők és elégségesek volnának? Csak nyakon kellene a nyakasában kettőt vagy hármat kötni«. Ezen az ifjúság megzendüle és az ajtó felé kezdve tolyongani. Esék ily szó is: »Ne bocsásd, zárják be az ajtót«! Nem avégre ugyan, hogy valakit megfogtak vagy kötöztek volna, hanem hogy az elindított matéria környül többet is fáradoznának, mint megtetszik abból is, hogy a tumultus után is eléggé munkálkodának, de semmire sem mehetének. A kirohant ifjúság fegyverre kiálta és mindjárt mezítelen fegyverekkel, puskákkal scholában és külső udvaron kezdenek grassálni, scholának minden kapuit belakatolván és a főrendek közül némelyeket, nevezetesen N. Bancsi Márton és Csérnél Pál uramékat éktelenül szidalmazni: »az ördöglelkűeknek (próféták fiaihoz illendő szép szó szintén) üssék el a fejét« sat. Itt vagyon egy scrupulus,788 mellyel élnek az ifjak. »Igaz, fogtunk fegyvert, de nem offensive hanem defensive;789 mert az úr őnagysága szolgái fogtak elsőben fegyvert«. De akárki mint oltalmazza ezzel őket, mert constál,790 hogy addig az úr őnagysága szolgái a fegyverhez nem kapkodtak, hanem hogy a fegyverre kiáltást hallották. Akik pedig így szitkozódtak a többi között Baló, Halmaji, az utolsó pedig Ongvári volt, magaviseletlenségeért mind a Debreceni scholából mind a Patakiból annak előtte kiűzetett. Ez, érezvén bűnét, megijedt és még nyárban elszökött. Ennek elmeneteliben a primáriusok közül némelyek tudtak, mert egy Tholnai Mihály nevű primárius el is kísérte egy darabon, mely cseleke- detiért és más erkölcstelenségéért a Pataki prédikátorok, a schola mesterek, sőt magok a primáriusok sententiájokból791 a scholából kiűzetett. Ez is, szo199
