Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Zempléni Református Egyházmegye
ZEMPLÉNI EGYHÁZMEGYE eltemettük. A temetés előtt én magam jó reggel praefectus571 uramhoz menyén, és véle való beszédemet még el nem végeztem vala, hogy praefectus uram jelentette, hogy minek előtte cseterteken a Pataki mesterek Tholnai István megholt testének látogatására Ujhelyben általjöttenek volna, a mesterek hárman praefectus uramhoz menvén reggel, Tholnai János praefectus uramtól mintegy visitatiot kért, azt mondván, mert a scholában seditio572 támadott. Őkegyelme a szón megháborodván, Bodor Benedek és Klobosowczki uramékat a schola seniorához felküldötte, és azt kérdette, mit és miért tumultuálkodnak,573 micsoda seditio vagyon a scholában. A senior scholae azt felelte, hogy uraim! miközöttünk hála Istennek semmi seditio nincsen, hanem a Clarissimus dominus senior574 intéséből visitatiora készülünk. A legátusok reportálván575 a senior választételét praefectus uramnak, prasfectus uram azt mondotta: Bezzeg kár olyant mondani, praesertim spiritualis personának,576 ami nem úgy vagyon. Ezt praefectus uram maga beszélgette nekem. Másodnap, pénteken XI. April, a templombeli preces577 után az uraimmal magam házához lépvén consultálkodni,578 követtenek a Pataki mesterek, és talán a visitatio elmúlt volna, mivel a Tholnai uram halála miatt igen bánatos elmével voltunk, de Tholnai János felettébb is instált és ugyan az Istenre is kért, hogy a visitatio el ne múljon, mert addig mondá, úgymond, kegyelmetek, hogy a Pataki schola meggyúl, hogy immár ugyan ég is. Helyes okokkal mentegettük magunkat, hogy az idő rövid hozzá és mostan nem lehet, hanem avagy hétben kelvére avagy az innep utánra haladjon. Melyre Tholnai János azt mondotta: az Istenért kegyelmetek mánál tovább ne halassza, mert a deákok majdan eloszolnak, csendesedjen meg a mi elménk az innepre, mert én addig a scholában való lator deákokon ki akarok adni, hanem kegyelmeteket meg is kérem, hogy akik a scholát meggyújtották, meg is oltsák. Erre egy közülünk azt mondá: aki mit meggyújt, gyakorta nem az oltja meg, mert az elfut, hanem más. Én kérdém: kicsoda gyújtotta meg? erre nem szintén akar vala megfelelni, de hogy urgeáltam,579 azt feleié, hogy kegyelmetek gyújtotta meg a scholát, és immár az egyik meg is holt. Erre mondám: miképen gyújtottuk meg? Felele, úgy, hogy a deákok közül egyik is, másik is a prédikátorokhoz ment, és úgy animálták580 őket ellenünk. Erre mondám: az én részemről nem igaz az, mert az Isten előtt ülök, de énhozzám mester dolga végett soha csak egy deák is nem jött. A velem való uraim is fejenként azt mondák. Én viszont kérdettem: mondjon, nevezzen bátor csak egy prédikátort, olyant deák animálót a mesterek ellen; bis ter mondottam, ő is toties581 azt mondotta: tegyen kegyelmed csak inquisitiót582 a deákok között, meghallja kegyelmed, kicsoda lőtt legyen az. Erre osztán visitatiot igirtem és a mestereket dolgokra bocsátottam, s elmentek. Ameddig ez az egymás között való beszélgetés volt, a schola seniorja néhány magával a kapum között várakozásban volt, kiket behíván, Géléi István urunknak a Keckermannus Logicája felől való tetszését, melyet levele által tött volt az Erdélyi fejedelem urunknak, előttök elolvastam. Annak utána, hogy a rövid idő alatt is véghez vihessük a schola visitatioj át, a 184
