Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Zempléni Református Egyházmegye
ZEMPLÉNI EGYHÁZMEGYE presbyteriumnak583 az volt tetszése, hogy viritim584 az egész deákság púra puta Deo debita conscientia chartára585 írja meg tetszését, hogy jövendőben ne crimináljanak586 a mesterek véle, hogy szabadok voltunk véle, mint írtuk az inquisitiot. Mi penig azért kívántuk a deákoknak magok írását, hogy ha fejedelem urunk eleiben menne is a dolog, nyilvábban való lenne a deák írásából. És ezután elbocsátván a deákságot, a schola seniora ottan Tholnai Jánoshoz ment, és a presbyterium kívánságát megmondotta, melyen Tholnai ottan excandescált és serio inhibeálta587 a deákoknak, mert a innovatio588 volna, és a scholában semmi innovatiot be ne vegyenek. Azonban nem akarta tudni, mennyi sok innovatiot vitt ő be a Pataki scholában, hogy a törvények ellen a peripatetica logicát exterminálta,589 hogy öt collabolratort590 tött, ahogy sem a Pataki ministeriumtól, sem az egész eklézsiától nem akar dependeálni,591 hanem csak névvel ígéri azt, interim caput praeter se nullum vult agnoscere.592 Azzal meg nem elégedett, hanem praefectus uramnak is quiritabundus593 megirta, és mikor a funeratio594 után őkegyelme négyünket ebédre marasztott, előttünk elolvasta azt az írást. Hogy azért tovább ne tergiversálhasson595 és senki előtt suspectusok596 ne legyünk, mintha az inquisitiot csak ad placitum nostrum dirigáltuk,597 praefectus uramtól két vagy három politicus fő embert kértem, kik oculati et auriti testes essent omnium actionum nostrarum.598 Adott őkegyelme, és pénteken ebéd után hárman voltának jelen: Kis Tamás uram, Bodor Benedek és Andreas Klobosivszki uramék, szomobaton osztán Kis Tamás uram az Újhelyi soka- dalomban menvén, csak ketten voltának köztünk. I. A scholamesterek: Tholnai János uram, Kolosi Dániel uram és Szentpéteri Mihály uram tőlem a schola törvénye szerént lelkek esméretire adigáltatván599 a deákok élete, erkölcse, tanulások és engedelmességek felől. Az engedelmességek felől azt felelték a megnevezett napon XI. April: 1. hogy kiváltképen való dologban hívatván fel hozzájok a collatióknak praesesit és az primariusokat,600 fel nem mentenek hozzájok, mely miatt őkegyelmek a scholából ki is mentenek; 2. annak felette két szőlőjét a coetusnak, hírek nélkül, eladták; 3. neheztelik mester uraimék, hogy a deákságot, egyiket is, másikat is a prédikátorok némelyek hozzájok hívják és a mesterek ellen izgatják. II. Mester uraimék után az deákság seniorja és praebitorja601 behivattatván, hasonlatosképen lelkek esmereti alatt kényszeríttettenek és examináltattanak,602 hogy semmit mesterek ellen haragból ne szóljanak böcstelenségekre, sem penig ha mi igaz, sem félelem miatt, sem kedvezésből semmit el ne titkoljanak, igazat mondjanak. 1. Mester uramék panaszára azt felelék, hogy noha volt a seniorral valami villongások, de elmentenek volna hivatalokra és immár felső ruhájokat is reájök vötték, a praesesek közül akik jelen nem voltának, várták, és immár szintén induló félben lévén, mester uraimékat alájőni látták, és így múlt el az őkegyelmekhez való menetel. Második panaszokra azt felelték, hogy nem ítélték azt szintén szükségesnek lenni. Annak felette az eklézsiának közönségesen, praefectus uramnak ő kegyelmének s Tholnai István uramnak hírré 185
