Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

A református iskolák földrajzi elhelyezkedése

A REFORMÁTUS ISKOLÁK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE

Felső-Magyarország változó értelmű történeti földrajzi fogalom. A mi meghatározásunkban Szepes, Gömör, Heves vármegyék nyugati határai és megközelítőleg a Labore - Tisza folyók vonala közötti területet jelenti. A református reformáció a magyar ajkú lakosságot közismerten külön egyháztestbe szervezte ezen a vidéken is, szemben a lutheránus németekkel és szlávokkal. Ennek az egyházvidéknek egyháztörténeti elnevezése Tiszáninneni Református Egyházkerület.

A Tiszáninneni Református Egyházkerület részben a középkori egri püspöki egyházmegye, részben pedig az esztergomi érsekség területén alakult meg, s magában foglalta Abaúj, Borsod, Gömör, Kishont, Torna, Ung és Zemplén vármegyék jelentős részét, valamint néhány községet Bereg, Sáros és Szabolcs vármegyék territóriumából.1

1 A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE

A kerületet alkotó egyházmegyék (korabeli nevükön: tractus, senioratus, dioecesis) a helvét reformáció fokozatos térhódítása során szerveződtek meg véglegesen, s területi beosztásuk az 1799. évi átszervezésig lé1 Itt egy 1998-ban megjelent munkánk egyik fejezetének szövegét követjük., kiegészítve újabb kutatásaink eredményével. DlENES DÉNES: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyház- kerület történetéből. Sárospatak 1998. 3-4. p. A kérdéskört tárgyaló legfontosabb irodalom: RÉVÉSZ IMRE: Magyar református egyháztörténet 1520 tájától 1608-ig. Debrecen 1938. 129- 139, 183-184. p. ZOVÁNYI JENŐ: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp. 1921. 225-274, 378- 444. p. UŐ: A magyarországi protestantizmus 1565-tól 1600-ig. Bp. 1977. 164-166. p. UŐ: Magyarországi superintendentiák a XVI. században. In Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monographiák I. Bp. 1898. 26-28. p.

9