Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Tanítók és diákok
keresztúr iskolájában az egyház költségén 15 alumnus diák tanulhat. Olasz- liszkáról azt közli, hogy ennek az iskolája sem alacsonyabb szintű, mint a keresztúri. A tarcali iskola törvényeinek megfogalmazása idején, minden bizonnyal 1608-ban, 19 nagyobb diákot és 7 ifjút neveztek meg az iskola tanulójaként.24 Az 1648. évi sárospataki zsinati végzés tizenkét olyan mezővárosi gimnáziumot sorol fel, melyekben nagyobb számban tanulhatnak alumnus diákok, ezek között vannak az imént említettek is. Ezekben az iskolákban 10, 20, 25 felsőbb tanulmányokra készülő diák tanulhatott, míg azokban a mezővárosokban, melyekben a zsinat szerint néhány ifjút megfelelően tudnak tartani, 5-10 körül mozoghatott a nagyobb tanulók száma. Forrásaink őket nevezik deákoknak, míg a kisebb tanulókat gyermekeknek, puereknek. Az utóbbiak száma szintén iskolánként változó lehetett. Párhuzamként megemlítjük, hogy Pécselyi Király Imre érsekújvári református lelkész 1630- ban kiadott latin és magyar nyelvgyakorló könyvében 9 tanítványának nevét sorolja fel.25 Érthető tehát, hogy egyetlen tanárt elegendőnek véltek egy-egy kisebb iskola vezetésére. A jól képzett rektorok megbirkózhattak a feladatukkal, hiszen a cél a kiváló diákok előléptetése volt és nem az általános népoktatás. Az 1648. évi zsinati rendelkezés pontosan ezt igyekezett szabályozni. Fölfelé, lépcsőzetesen a színvonalasabban oktató intézményekbe kívánta irányítani a tehetséges tanulókat. A XVII. századi mezővárosi latin iskola — nem is beszélve a falusi skóláról — nem volt „egész tantestületet kívánó intézmény”.26 Ebben a korszakban puritánus kezdeményezésre az oktatás kiterjesztésének előkészítő küzdelmei zajlottak le. A református egyház a háborús évtizedekkel terhelt századfordulót követően az 1700-as években bővíti majd iskolahálózatát. Az iskolák létét, működését a mezővárosi iskolák „deák coetusa” számára tett alapítványok, hagyatékok tették lehetővé. Ritkábban ugyan, de a kisebb falvak iskolái is kaptak adományokat, hagyatékokat. Bizonyára nem véletlen, hogy a hagyatékozók között több deákos műveltségű, iskolázott embert találunk. Keresztúri Bíró Pál, Rákóczi fejedelem udvari skólája igazgatójának szülőfaluja, Bodrogkeresztúr iskolája számára tett ötszáz forintos alapítványa kiemelkedő. De nem hanyagolható el a hegyaljai mezővárosok polgárainak, közöttük nőknek, szőlő- és egyéb, ilyen irányú adománya, hagyatéka sem. A hagyatékok között külön színt képviselnek, és nagy fontosságúak a könyvek. A liszkai iskola számára Pellionis Imre ajándékozott 1631-ben egy értékes Bibliát, amint az itt közölt forrásokból kitűnik. Tudunk arról is, hogy Mád iskolája szintén nyert könyveket adományból. A tarcali származású, pestisben meghalt pataki diák, Kőmíves Mihály 1623-ban szülőfaluja iskolájára hagyta könyveit. A tokaji coetusnak pedig az egykori pataki diákból tokaji jegyzővé lett Musnai János testálta bibliotékáját.27 24 Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár [MPEA] XI. (1927) 168. p. 25 RMNY 1484. 26 Másként látja a kiváló neveléstörténész MÉSZÁROS ISTVÁN: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp. 1981. 380. p. 27 Ladányi Rzsébet: i.m. 330. p. 22
