Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

Tanítók és diákok

mert a távlati cél az volt, hogy az emberek olvashassák a Bibliát s a kegyességüket formáló különféle könyveket. Ez az olvasási program azonban eltérő volt a humanisták gyakorlatától, amelyben hangsúlyos volt a könyvekből nyerhető személyes esztétikai élvezet. A reformáció nyomán alakult olvasási gyakorlatnak volt egy bizonyos közösségi jellege. Az olvasás nem elvonultságban, hanem kisebb-nagyobb közösségekben folyt, tulajdonképpen felolvasás formájában.20 A puritánusok ösztönzésére ezt a formát Erdélyben hivatalos gyakorlattá tették, s a tiszántúliak és Tiszán inneniek is ígérték, amint az 1646. évi szatmárnémeti zsinat aktáiból kitűnik: „A bibliai fejezetek na- ponkinti olvasásának elfogadását, melyet mi az erdélyi egyházakban már néhány évvel ezelőtt a reggeli és esteli nyilvános könyörgések után igen szerencsésen kezdettünk és folytatunk, magyarországi atyánkfiái legközelebb tartandó közzsinatuk határozatára halasztották”.21 Tehát az olvasás hallgatás útján is folyhatott, s folyt is minden bizonnyal.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek a lányok oktatásáról is említést tesznek. A legjobban dokumentált zempléni egyházmegyében a század második felében megsokasodnak az erre utaló adatok. Bizonyára annak köszönhető ez, hogy az 1646. évi szatmárnémeti zsinat, ebben engedve a puritánusok ösztönzésének, elrendelte a lányok oktatását.22 Szól az anyanyelvű olvasás, esetleg írás, tanításáról, céljában azonban azt jelöli meg, hogy „szerencsésebb előmenetelt vehessenek az üdvösséges tudományban és a kegyesség gyakorlásában”, így a gyakorlatban a lányok oktatása a katekizációra korlátozódott. Ez pedig a lelkész feladata volt már korábban is, 1646 után azonban - úgy tűnik a forrásokból - igyekeztek az addigiaknál komolyabban venni. Ezeket a forrásokat nem közöljük, mert a lányok katekizációja ekkor még nem iskolai keretek között folyt.

Vajon hány tanulója volt egy-egy iskolának? A falusi, csupán a helybeli gyermekek tanítására korlátozott iskolákról ilyen adataink nincsenek. Az alumnusokat is tartó, a kollégiumi tanulmányokra közvetlenül előkészítő gimnáziumokról már valamivel többet mondhatunk. Sátoraljaújhelyen 1660- ban 13 alumnus diákot hallgatott meg az egyházmegyei bíróság egy vitás ügy kapcsán, valószínűleg mindet. A gályarab hitvalló Kocsi Csergő Bálint Zürichben 1677-ben, száműzetésben írt munkájában írja, hogy a rimaszombati egyház általában 20, vagy valamivel több, lelkészi pályára készülő, azaz tógátus diákot tart iskolájában.23 Miskolcról azt tudjuk meg tőle, hogy iskolája a rimaszombatival egyenlő. Tőle értesülünk arról is, hogy Bodrog20 Fontos utalnunk arra, hogy a Sárospatak környéki paraszti közösségekben még a XX. század első felében is igy olvasták a faluszemináriumi vándorkönyvtárból kölcsönzött könyveket, s bizonyára nem elszigetelt jelenség volt ez. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN: Az olvasó téli magyar tanya. In: BALASSA Iván, KOVÁTS Dániel, SzenTIMREI Mihály (szerk.): Újszászy Kálmán emlékkönyv. Bp.-Sárospatak 1996. 231. p.

21 KISS ÁRON: Egyházi kánonok, i. m. 88.

22 ZOVÁNYI JENŐ: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Bp. 1911. 176. p.

23 KOCSI CSERGŐ BÁLINT: Brevis delineatio Ecclesiarum reformatarum in Hungária et Transylvania c. művét és fordítását közli MIKLÓS DEZSŐ: Az első rendszeres magyar egyház- történet [é.n. h.n.], 117-122 pp.

21