Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

Tanítók és diákok

hogy a pataki Kollégiumnak a zempléni egyházmegyében privilégiuma volt a mester-küldés, ettől eltérni csak az egyházi felsőbbség engedélyével lehetett. 1615 és 1671 között 855 diák távozott rektorságra Patakról, mégpedig 97 helységbe. Zemplénben 44,44 %, Abaújban 11,92%, Borsod, Ung, Bereg, Szatmár vármegyékben az összlétszám 26, 42 %-a talált tanítóságot, míg a fennmaradó rész 20 megyében helyezkedett el.17 Az iskolai anyakönyv azonban nem minden esetben tünteti fel a rektorságra távozást, így ez a szám magasabb is lehetett a valóságban. Azok számát pedig nem tudjuk felmérni, akik az első rektori állomást egy év után másodikra cserélték. Alkalmazhattak az egyházközségek iskolamestert kisebb arányban Göncről, Miskolcról, Kassáról, Rimaszombatról, Ungvárról is. Az alapfeltétel ugyanis - mint láttuk - az volt, hogy legyen legalább húsz éves, és tanulmányai során a retorikát fejezze be. Ezt a tanulmányi szintet pedig a megnevezett iskolákban el lehetett érni.

Egy-egy jelesebb iskola a környező helységek gyermekei számára is tanulási lehetőséget biztosított, s nem pusztán az anyaegyház filiáit értjük ez alatt, hiszen ez természetesnek számított. Gyakran olvassuk, hogy a tanító a „vidékiekkel” is egyezkedhet a tandíj dolgában. Ez nem csak a magasabb fokú iskolák esetében fordul elő - Miskolc, Tokaj, Gönc - hanem némely kisebb helységgel kapcsolatban is, mint Telkibánya, Vizsoly, Zsadány. Vagyis az iskolát meg lehetett találni akkor is, ha helyben nem teremtették meg a tanulás lehetőségét. Mindenek fölött pedig figyelembe kell vennünk, hogy az iskolába járás ekkor még lehetőség, s nem mindenkire kiterjedő általános elvárás, akkor is, ha minél több gyermeket el akar érni az oktatás.18 A tarcali iskola törvényeiben - igaz, hogy a fegyelmi esetek összefüggésében, de mégis jellemzőnek tarthatjuk - egyértelműen olvashatjuk, hogy vannak, akik az ekeszarvra és nem a tudományokra valók. S újra el kell mondanunk, hogy a kérdéses időszakban a Tiszán inneni helységek számára alig akadt olyan nyugalmas időszak, amikor

17 LADÁNYI Erzsébet: A Comenius-kori sárospataki „schola” végzett diákjai a Hegyalja mindennapi életében. Pedagógiai Szemle 1971. 327. p.

18 MÉSZÁROS ISTVÁN: Népoktatásunk 1553-1777 között. Bp. 1972. 28-31. p.

19