Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

Tanítók és diákok

- legalább huszadik életévét betöltött diák iskolamester lehetett a református egyház törvényei szerint. Mindezekkel együtt egy-egy kiemelkedő képességű és elkötelezett tanító iskoláját mégis színvonalasan vezethette. Olyany- nyira, hogy némely mezővárosi gimnázium is eljuthatott az egyetemi előképzés fokáig. Szepsi Csombor Márton esetében például megfigyelhetjük ezt. Szepsi, Késmárk, Kassa, Nagybánya után Göncön tanult, innen ment rek- torságra, majd indult külföldre 1616-ban.15

Az iskolamester a tanításon kívül sok egyéb feladatot is ellátott — mint fentebb utaltunk rá - a tanítás nem mindig állt az első helyen kötelességei között. Egy-egy tanító képzettségének hiányos volta pedig egyenesen áthidalhatatlan akadálya volt az iskola működtetésének, ahogy például Nagytárkányban 1661-ben feljegyezték: „Schola mesterekről is jól emlékeztének, csakhogy scholában járó egy gyermek sincsen, kit tanítana, mivel maga sem arra való, hogy tanítani tudná.” Még a jelentős erdőbényei iskola egyik tanítójával is előfordult, hogy hiányos latinságára hivatkozott, amikor mentette magát az esperes előtt. Arra is találunk közvetett adatot, hogy olykor a mester esetleg írástudatlan lehetett. A poroszlóiak így határozták meg a jövedelmet: „Ha olyant találnak, aki levelet írni, olvasni emberségesen tud, felét adják, amit a prédikátornak. Ha penig levélírással, olvasással prédikátort kell búsítaniok, tehát minden ágytól 13 dénár, fél szapu búza”. Magyar- izsépen szintén megfigyelhető a kettős javadalom: „A mesternek jóságát megtekintvén, öregbítették meg a fizetést. Ha tudatlan a mester, a régi fizetést adják”. Itt kell azt is megjegyeznünk, hogy egy-egy mezővárosi, falusi iskola a XVII. század nyomorúságos, hadjáratokkal, szinte sohasem szünetelő katonai akciókkal terhes évtizedeiben nem is működhetett folyamatosan, csak hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Amit Erdőbényével kapcsolatban 1630 körül, illetve 1638-ban feljegyeztek - „... a hadak miatt deák nem lévén; Mivel Isten kegyelméből a háborúság megszűnt, és deákok is vannak...” — híven jellemzi a kor iskolázásának általános feltételeit. A szepsi gimnáziumban készült jegyzetkönyvben az iskolázás mindennapi gondjaként olvasható: trA mi tanúságunk az szüntelen való hadakozással megbántatik".16

Nem elhanyagolható szempont az oktatás színvonalának vizsgálatánál, hogy a felső-magyarországi református iskolák rektorainak jelentős részét a Sárospataki Kollégium bocsátotta ki. Ez önmagában biztosíték volt arra, hogy az iskolamester a Patakon uralkodó szellemet elplántálja egy-egy mezővárosi vagy falusi iskolában. Természetesen a Kollégiumnak is voltak hullámvölgyei, aminek következménye a színvonal hanyatlása volt a partikuláris iskolákban. Gálszécsben 1660-ban ennek hangot is adtak: „Mivel Patakról csak mind olyan magamegunt deákot adnak ide Szeczben schola mesternek nagyobb részére, azért mostan a Szeczi prédikátoroknak és auditorok- nak kívánságokra megengedtetik, hogy Geönczről hozzanak más schola mestert, a mostanit bocsássák el, esztendeje kitelvén”. Ez az adat azt is igazolja,

15 ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 597. p.

16 MÉSZÁROS ISTVÁN: Iskolai jegyzetkönyv a XVI-XVII. század fordulójáról. Bp. 1976. 60. p.

18