Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Tanítók és diákok
Ungban 2 gimnázium volt. A háttérben a mezővárosok fejlődését meghatározó gazdasági lehetőségek húzódnak meg, innen érthető az is, hogy a szőlő- művelés adottságait jól kihasználó jelentősebb hegyaljai települések majd mindegyike magasabb színvonalú iskolának adott otthont. A szakirodalom az ilyen típusú iskolákat kis- és nagygimnázium néven tárgyalja.9 Az ezzel összefüggésben megállapított jellemzők — latin grammatika rendszeres tanulmányozása a kisgimnáziumban, a teljes latin nyelvtudomány mellett poétika és retorika oktatása a nagygimnáziumban - alapján ezek a középszintű iskolák a nagygimnáziumok közé sorolhatók, amennyiben tényként fogadjuk el az 1648. évi pataki zsinati rendelkezés jellemzését róluk. Más kérdés, hogy ezt a tervezetet megvalósították-e? Magunk úgy látjuk, hogy ez nem elméleti terv volt, hanem részben a már folyó gyakorlat szabályozása. Elsősorban azt igyekezett elérni, hogy kiépüljön egy alulról fölfelé építkező, következetes iskolarendszer, csúcsán a pataki Kollégiummal. Forrásaink tükrében mindenesetre megerősíthetjük, hogy ezek az iskolák a kisgimnáziumi szintet mindenképpen elérték. A borsod-gömör- kishonti egyházmegyében 1665-ben megállapított tandíj a poétikával zár, retorikát már nem említ. Ez egyrészt arra utal, hogy az iskoláktól általában elvárták ezt a szintet, másrészt nem gondoljuk, hogy a falusi iskolák ezt teljesítették volna. így az ekkor megállapított tandíj alapján inkább a mezővárosi iskolák tananyagára, illetve fejlettségi szintjére következtethetünk. Alább tárgyaljuk majd, hogy az iskolák színvonala nem lehetett állandó ebben a korban. Mégis besorolhatjuk a fentebb felsorolt református intézményeket a középszintű iskolák közé.10 TANÍTÓK ÉS DIÁKOK Kezdetben tehát a lelkész fogadta a tanítót, hogy tisztének egy részét vele megossza. Nemcsak a tanítást, hanem a harangozást, temetést, az istentiszteleteken az éneklés vezetését, majd pedig - különösen a leányegyházakban - az igehirdetés nélküli istentiszteletek, ún. könyörgések tartását. Innen volt, hogy étkezését neki kellett biztosítani, ami javadalmi tételként sokáig érvényben maradt: „asztala a prédikátornál”. Az edelényi vizitáció feljegyzése pedig egészen egyértelműen beszél erről a helyzetről, ugyancsak a felsó'vályi, aszalói, de legszebben talán a battyáni: „Hogy Chiernió' fizessen a Battiani schola mesternek, nem régen rendelték. Mert annak eló'tte szabad volt a pásztor azzal, akárhonnan adta legyen ki a mester igazát, a 32 kalongya búzát. De mivel néha-néha visszavonás volt felőle, a szent békességnek megmaradásáért a kollégák között, ezt a fizetésnek rendjét találták”. Az 9 MÉSZÁROS ISTVÁN: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Bp. 1988. 10 Nem teszi ezt meg MÉSZÁROS ISTVÁN idézett művében, kivéve Sárospatakot, Kassát, Miskolcot és Szikszót. 15
