Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)

74. II. Rákóczi Ferenc Fejedelem beszéde csüggedező serege feltüzelésére Gyömrőnél, 1705. Július 3.

74 Rákóczy Ferencz Fejedelem beszéde csügedező serege feltüzelésére Gyömrőnél, 1705. Július 3. Nem tudom, Vitézek, szívemnek fájdalmát előttetek jelentsem e, avagy pedig méltó indignatiora1 s bosszúságra gerjesztett elmémet előtekbe ad­jam. Mert ugyan is, ha az elsőt szemlélem, nemde nem méltó e keserűsé­gemet mind azok elejébe terjesztenem, a’ kik hazájok’ s nemzetek’ dicső­séges szabadsága mellett életeket felszentelvén, mindeneket elhagyván, zászlóm alá olly véggel jöttek, hogy mindenikünknek mind az győzedelem mind az halál köz legyen; nemde nem méltó e, mondom, mind azon dicső­séges resolutióját,1 2 akaratját a’ Vitéz Rendnek hazánk’ ügyén szánakodó és zokogó szívvel szemlélni? Elfelejtettem az elmúlt keserves siralmat, elhall­gatom éjjeli s nappali fáradságomat, veszedelmek között forgó állapoto­mat; és ámbár eddig való szerencsés hadakozásimat elől nem hozom is; elég okom lehet a’ panaszra ügyünknek s becsületünknek általatok esett csorbáját említvén, kik voltatok azok az Vitézek, a’ kik hazátokat velem együtt véres verítékkel olly régi szabadsághoz közelgető állapotjára helyheztették: most közöttetek levő lágyszívű, a’ dicsőséges magyar nevet nem érdemlő elfajzottak, hírünket, nevünket, s dicsőségünket csaknem el tapodták. Lettem volna inkább olly szerencsés, hogy hazánk oltalma mel­lett, veletek eggyütt, gyarló testemet halomban rakattam volna, mint sem becstelenséget okozó cselekedetekről kell emlékeznem, most élő, de csak­nem eltemetett Vezérteknek! Mit akartok? Vérkéméléssel, harczkerüléssel, erősségek elhagyásával, eggy szóval, szaladással kivánjuk e édes hazánkat megnyerni? magunknak nyugodalmat, maradékinknak megmaradást sze­rezni? vagy is gyalázatos, és bízvást mondhatom, hallhatatlan példátok után, feleséginket, gyermekinket, magunkat jobbágyságra vetnünk? és ennyi feláldozott magyar vért semmivé tennünk? Békéljetek-meg inkább csalárd ellenségtekkel, kinek igáját ekképen segítettétek, hogy én is illy szerencsétlen Hadi-Vezérnek nevét letévén, tengereken s pusztákon való bujdosásommal gyalázatban hagyott életemet végezhessem. Töröltessék-el, nem bánom, inkább eleinknek dicsőséges Rákóczy neve, mintsem tovább illy gyalázatokkal terheltetett napjaimat sirathassam; áldozzátok-fel szemé­lyemet, kezébe adjatok ellenségemnek, csak magatoknak s nemzetünknek 1 harag, méltatlankodás, bosszúság 2 elhatározását 214

Next

/
Thumbnails
Contents