Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
63. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa a keresztény világhoz, melyben ismerteti a szabadságharc okait és célját. Szól a magyar nemzet nyomorúságáról, mely elsősorban a Habsburg uralkodónak és udvarának a magyar törvényeket mellőző uralkodásából fakad. Elmondja személyes meghurcoltatását is. Munkács, 1703. jún. 7.
nem lehetet volna fel vetni; ezt kívánván az eő régi szabadtsága, a Mátyás Király 3-dik Decretomának 11 és a’ László Király 5-dik Decretomának 1 Articulusa szerint, olly nagy és a’ maradéknál is emlékezetben tartani méltó romlása következett ebből az Országnak; hogy ez minden gazdagsággal virágzó Hazának régi boldog állapottya helyet, most annak csak valami árnyékát láthattyuk: ki nem mondhatom hogy a’ szegény kösségnek nem lévén tellyességgel mivel fizetni, sokan kétségben esésre vetemedtek, némellyek magokat fel akasztották, némellyek a’ Török birodalma alá mentek, hogy könnyebbíttsék terheket, némellyek Feleségeket a’ Német Vitézeknek hatták hogy azokon vegyék meg, némellyek gyermekeket pénzt kérvén fel a’ Töröktül addig zálogban oda adtak, míg meg nem fizethették hallatlan példára. E volt a kegyetlen és tovább e szabad Nemzettől nem szenyvedhető uralkodás. Ma is a’ kösség szájában forog hogj bóldogabbul volt dolga és sokkal könnyebb terhe a’ Török alatt, és a’ menyit az Austriai Ház esztendeig rajta vont, ötven esztendeig a’ Törököt meg sem érte volna véle, a’ mint ezt közönségessé tett írásban is meg bizonyították. E kegyetlen sarczoltatás pedig nem hogj szűnt volna, sőt inkább idővel minden rendre ki hatott; mert nem vőttek ki ez adózásból senkit, sem Pap Urakat, sem külső Urakat, sem Nemes Embert, sem szabad Városokat, egyaránt kellett portiózniok, és noha Császár Decretomával biztatták az Országot, hogy tsak ez esztendőben adgyák meg, csak hamar vége lészen az adózásnak, mellyet az Udvar sokszori Resolutiójával1 is erősített: de midőn látná az Ország hogy ez nehéz és el viselhetetlen sarczoltatás naponként nem hogy szűnnék, sőt inkább az Udvar sok igireti ellen is, sok keresett szinek alatt kevéllyen neveltetnék, és új adózásnak módgya, az Accisa1 2 által koholtatnék, a militaris executio3 szüntelen a’ nyakán volna, e mellett tömlötzőzéssel, veréssel sanyargattatnék a’ szegény Nemzet, és mindenütt tsak a’ jaj szó hallattatnék szerte széllel, könyű volt által látni, hogy örökös jobbágyság alá akarják vetni a’ szabad Nemzetet. Hogy mindent elő ne számlállyunk (XV.) A rend szerint való Ország gyűllések és Törvényes székek, mellyeknek mind az Ország régi törvényei szerint, mind a’ Király Diplomája szerint minden esztendőben meg kell vala lenni, rész szerint le hágj attak, vágj pedig igen ritkán engedték. Mint példának okáért vagyon ötven esztendeje miólta octavalis terminus4 nem volt, melly az Országnak nyílván való vesztésére, romlására volt. Innen származtanak 1 határozatával 2 illeték 3 katonai végrehajtás 4 törvényszolgáltatásra való idő; (Eredetileg az ünnep nyolcadik napján folyt, ezért nevezték octava-nak.) 188
