Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)

A Rákóczi-család

kérésekkel ostromolta a Portát egy hadjárat engedélyezése ügyében, Zrínyi Péter pedig követe révén ajánlotta fel Isztambulban Magyarország meghódolását, ám mindketten elutasító választ kaptak. Noha mindeddig nem játszott központi szerepet az összeesküvésben, mégis I. Rákóczi Ferenc volt az, aki kirobbantotta a felső-magyarországi Habsburg-ellenes felkelést azáltal, hogy 1670 április 10-én Sárospatakon elfogatta az őt fölkereső Rüdiger Starhemberg tokaji várparancsnokot. Két nappal később a mintegy hatezer felkelő megkezdte Tokaj ostromát, ám a várat nem sikerült elfoglalniuk. Ekkorra pedig a szervezkedést elindítók közül ketten, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc, nemzetközi segítség híján eleve reménytelennek ítélve vállalkozásukat, Bécsbe indultak, hogy a király előtt ártatlanságukat bizonyítsák. Zrínyi Péter egy Bécsben kelt levélben szólította fel vejét, hogy Rákóczi is tegye le a fegyvert, és kérje az uralkodó bocsánatát. A Rákóczi név azonban a felső-magyarországi megyék számára még ekkor is az apa és nagyapa dicsőséges harcait jelentette, így április közepén egymás után csatlakoztak a fölkeléshez. A fölkelők azonban, minthogy sem Erdélytől, sem pedig a töröktől nem számíthattak segítségre, Zrínyi és Frangepán elfogatásának a hírére tállyai gyűlésükön elhatározták a fegyverletételt. I. Rákó-czi Ferenc, akinek fellépése és magatartása inkább volt a régi dicsőség iránti nosztalgia, mint a józan politikusi bölcsesség következménye, ezek után anyja védelmét választotta, és visszahúzódott Munkács várába. A határozott és erőskezú özvegy saját kezébe vette fia sorsának irányítását, és szívós munkával sikerült elérnie, hogy az ifjú Rákóczi Ferenc 400 000 forint lefizetése fejében amnesztiát kapott. Ennek azonban nagy ára volt, mert az amnesztia kieszközlőinek, a jezsuita rendnek adósaként 1671 októberében Báthory Zsófia, mint Sárospatak földesura, a református főiskola épületét és minden vagyonát a rendnek adományozta, a tanulókat pedig a város elhagyására kényszerítette. Báthory Zsófia a továbbiakban is kitűnt a rekatolizációban élen járó jezsuiták támogatásával, 1671 és 1681 között épült föl Kassán az a barokk jezsuita templom, amelyet ő alapított. Fia, a Rákóczi név továbbvivője azonban már nem játszott aktív szerepet a magyar politikában. Makovicai várában halt meg és Kassán temették el. Leánya, Julianna, a későbbi Aspremontné négy éves volt ekkor, fia, Ferenc pedig még nem volt öt hónapos. I. Rákóczi Ferenc végrendeletében gyermekeit az uralkodó, Lipót pártfogásába ajánlotta, ezzel neki adva a gyámság jogát. A gyermekek anyjának, Zrínyi Ilonának csak nagy nehézségek árán sikerült elérnie, hogy vele maradjon a két gyerek, akikkel hol Munkács, hol Sárospatak, hol pedig Regécz várában tartózkodtak Báthory Zsófia 1680-ban bekövetkezett haláláig, amikor végleg Munkácsra költöztek. Zrínyi Ilona 1682-ben új házasságot kötött, június 15-én Mun251