Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
Erdélyt. A család magyarországi birtokaira költöztek, és Sárospatakon vagy a makovicai várban éltek ezt követően. 1660-ban vitathatatlanul lezárult egy korszak a család életében. Nemcsak az erdélyi fejedelmi hatalom és vele a család további tervei lettek semmivé, de Lorántffy Zsuzsanna áprilisban bekövetkezett halálával megnyílt az út Báthory Zsófia előtt, hogy a házasságkötés kedvéért történt vallásváltását semmisnek tekintve rekatolizáljon, és fiát is rávegye a katoli- zálásra, méghozzá alig egy évvel férje halála után, 1661 augusztusában. Noha a család hatalma már nem terjedt ki a fejedelemségre, katolizá- lásuk mégis döntően befolyásolta az uralmuk alatt álló területeket, figyelembe véve, hogy Sárospatak és kollégiuma a helvét irányú reformáció fellegvárának számított. A katolikus vallásra való áttérés okai között nyilván szerepet játszott Báthory Zsófia neveltetése, az, hogy valójában sosem szakított a katolicizmussal. Emellett azonban meg kell említenünk azt is, hogy 1660-ban Erdély korábbi hatalmának és politikai stabilizáló szerepének elveszésével az a biztosíték is veszni látszott, amely újabb és újabb békeszerződések révén erősítette meg a vallás szabad gyakorlásának elismertetését. Ilyen biztosíték híján a magyarországi birtokosok érvényesülése a királyi udvartól függött. A katolizálás tehát egy lehetséges stratégiának látszott a presztízs megőrzésére. Ám ha vallást váltott is az ifjú Rákóczi, megmaradt a Habsburg-ház ellenzékét jelentő nemesek között. Ezt deklarálta 1666 március elsején kötött házassága is Zrínyi Péter leányával, Ilonával. A Sárospatakon tartott lakodalom alkalmat adott az ellenzéki politikusok találkozójára. A szervezkedés tovább folyt a magyarországi politikusok között, és 1666 áprilisában Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán egy politikai szövetséglevelet írt alá, amihez júliusban csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró is. A szervezkedésbe bevonták Apafi Mihály erdélyi fejedelmet, akivel a Portával kötendő szövetség tervét dolgozták ki, ám ezt a tervet 1667-ben Köprülü Ahmed nagyvezér több ízben visszautasította. Az összeesküvők 1668-ban úgy döntöttek, hogy török segítség nélkül is folytatják szervezkedésüket, ám a török Apafi Mihálynak sem engedélyezte, hogy Erdély támogassa a magyarországi ellenzéket. Ebben a helyzetben fordultak 1669-ben Rákóczi Ferenchez és kötöttek vele egyezséget Sárospatakon, melyben Rákóczi kötelezte magát, hogy visszaadja a protestáns egyháziak jövedelmeit és megszünteti az üldözést, a protestánsok viszont ígéretet tettek, hogy támogatják Rákóczinak az erdélyi fejedelemség megszerzésére irányuló törekvéseit, amellyel folytathatta volna a családi hagyományt. A titokban indított szervezkedés azonban ekkorra már számtalan módon eljutott a bécsi udvarba. Apafi Mihály ugyan újabb 250
