Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
hadjáratban legyőzte a moldvai vajdát, Lupu Vasilét, és helyette saját hűbéresét, Stefan Gheorghet ültette a vajdai székbe. A havasalföldi vajdához, Mátéi Basarabhoz pedig apjától örökölt barátság fűzte. Úgy tűnt, hogy I. Rákóczi György lengyel aspirációit fia megvalósíthatja, 1654-ben ugyanis a lengyel korona ellen fellázadt Ukrajna Oroszországhoz csatlakozott, 1656- ban pedig a moldvai, havasalföldi vajdák, a kozák hetman, Bogdan Hmelnyickij és II. Rákóczi György között szövetség jött létre Gyulafehérvárott Lengyelország ellen. Ugyanennek az esztendőnek a végén Rákóczi aláírta a X. Károly svéd királytól kapott szövetséglevelet is a Lengyelország elleni közös támadásról. Az erdélyi sereg 1657 január 18-án indult útnak 30000 fővel, és a Kemény János vezette előcsapat a svédekkel egyesülve már június 17-én elfoglalta Varsót. Ekkorra már el is szállt minden esély a vállalkozás sikerére, a svéd király ugyanis az országa elleni dán támadás hírére már májusban hazavezényelte serege nagy részét. Emellett a Porta is ellenezte ezt az akciót, és a tatár kánnak parancsot adott az erdélyi hadak kiűzésére Lengyelországból. A kozákoktól is elhagyott fejedelem egyezményt kötött a lengyelekkel meglehetősen megalázó feltételekkel, majd alig háromszáz fős kíséretével hazaindult. Serege jó részét azonban a lengyelek a tatár sereg torkába vezették, és így tatár fogságba esett. A Porta ráadásul tatár seregeket küldött büntetésképpen Erdélybe, akik a Székelyföldet pusztították. A helyzet nemcsak a fejedelem, de egész Erdély számára veszélyessé vált. Az 1657 szeptemberi gyulafehérvári országgyűlésen Rákóczi visszautasította a rendek kérését, hogy a tatár fogságba esett foglyokat a saját pénzén váltsa ki, egy hónap múlva pedig megérkezett a Rákóczi letételét parancsoló szultáni rendelet. A következő három évben II. Rákóczi György példát adhatott abból, hogy mit örökölt törökverő nagyapjától. Miután ugyanis a török csapatok elűzték Moldvából hűbéresét, 1658 májusában Köprülü Mehmed nagyvezér vezetésével Erdély ellen indultak. A többször lemondatott majd újra megválasztott fejedelemről feljegyezték, hogy katonaként az első sorokban harcolt, ezzel mutatva példát katonáinak. Ezt tette 1660 május 23-án is a Gyalu és Szászfenes közt a budai pasa ellen vívott csatában, ahol olyan súlyos sebeket szerzett, hogy azok következtében két hét múlva Váradon meghalt. Halálával az addig létezett Erdélyi Fejedelemség is a sírba szállt. 1660-ban Várad eleste és az elszenvedett török pusztítás miatt elveszítette azt a szerepet, amit Bethlen és a nyomában I. Rákóczi György alatt kivívott. II. Rákóczi György halálával a dinasztia is megszakadt. Feleségétől, Báthory Zsófiától született ugyan fia, akit 1652-ben fejedelemmé választatott, ám az özvegynek és fiának, Ferencnek 1660-ban el kellett hagynia 249
