Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
ző találékony magatartást, ami elődjét jellemezte. Különös figyelmet fordított azonban a tudományok fejlesztésére, maga is hatalmas magánkönyvtárral rendelkezett, és fiait, Györgyöt és Zsigmondot is a legjobb pedagógusokkal taníttatta, Mindketten uralkodó gyermekének kijáró nevelést kaptak. I. Rákóczi György, mint Bethlen is, törekedett dinasztia kiépítésére, ezért még életében fejedelemmé választatta idősebbik fiát, Györgyöt, sőt a választást a Porta athnáméja által is megerősíttette. Kisebbik fiát, a tehetségesebb Zsigmondot is uralkodónak nevelte. Élete utolsó éveiben terve az volt, hogy megszerzi számára a lengyel királyi trónt, és ehhez támogatókat is talált Radziwill herceg személyében. Bár ezt már nem tudta megvalósítani, abban a tudatban hunyta le a szemét, hogy jól szervezett országot és létező szövetségi rendszert hagy utódaira. A Rákóczi család csillaga a csúcsára ért az "öreg" Rákóczi György uralkodásában. A két fiú utód a hatalom és politikai karrier még teljesebb kibontakozását sejtette, ám nem sikerült mindezt valóra váltaniuk. Az idősebbik, 1642 óta Erdély választott fejedelme, II. Rákóczi György az apjának és nagyapjának katonai ambícióit örökölte, míg a tudományok, művészetek iránti fogékonyság öccsét, Zsigmondot jellemezte. György a gyulafehérvári iskola elvégzése után, már 1640-ben váradi kapitány lett, és apja magával vitte a hadi vállalkozások alkalmával. 1642-ben pedig megválasztották Erdély fejedelmévé. Zsigmond tehetséges és érdeklődő diák volt, kedvenc tanítványa Johann Heinrich Bisterfeldnek és kedves gyermeke anyjának, Lorántffy Zsuzsannának. Leveleiből tudjuk, hogy elsősorban a filozófia érdekelte, ám részt vett Bisterfeld mellett a diplomáciai tárgyalásokban is. Bár apja a lengyel királyságot szánta neki, ő azonban a lengyel- országi tervek helyett a nyugati szövetség mellett döntött és feleségül kérte a néhai cseh király, Pfalzi Frigyes leányát, Henriettát. Ezzel csatlakozott a Poroszország körül kialakult szövetségi rendszerhez. 1651 június 26-án tartották meg az esküvői szertartást Sárospatakon, az esketést pedig az a Comenius végezte, aki az előző évben érkezett az országba, többek között a Rákóczi Zsigmond személyéhez fűződő nagy tervekkel. Úgy tűnt, újra feléledhet egy Habsburg-ellenes szövetség a 30 éves háború után alig pár évvel, és ebben fontos szerep jutott volna a fiatalabbik Rákóczinak, aki 1651 őszén Sárospatakon a svéd királynő követével tárgyalt, sőt Pálffy Pál nádor is felajánlotta neki támogatását. A tervezgetéseknek véget vetett 1652 februárjában Rákóczi Zsigmond tragikusan korai halála, aki alig 5 hónappal élte túl feleségét. Az európai protestáns hatalmak és a Habsburg- ellenes országok figyelme középpontjába így II. Rákóczi György került, aki már 1653-ban megkezdte apja terveinek valóra váltását. Csakúgy, mint az "öreg" fejedelem, ő is igyekezett szövetségi rendszert kiépíteni, hiszen 248
