Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
választott fejedelem fiának ez a lehetőség azt jelentette, hogy folytathatta, sőt beteljesíthette apja örökét. Mivel pedig jelentős magánföldesúri hajdú hadakkal is rendelkezett, amelyek ónodi, megyaszói, hernádnémeti és szerencsi birtokairól származtak, folytatta útját Erdély felé, ahol december első napján a segesvári országgyűlésen fejedelemmé választották. Ünnepélyes beiktatására december 22-én került sor. Bethlen István azonban, aki úgy vélte, annak lett az áldozata, hogy idejekorán cselekedett, nem nyugodott be a kudarcba. Igyekezett az új fejedelem ellen felhasználni török kapcsolatait. Kettőjük párharca egészen 1636-ig tartott, amikor október 6- án Rákóczinak hadba kellett szállnia Bethlen István és az őt támogató török csapatok ellen. Az ütközet, amit a Bihar vármegyei Szalontánál vívtak, Rákóczi György seregének a győzelmével ért véget. Ügy tűnt, miden oldalról ellenségek veszik körül: Esterházy Miklós nádort 1630 december 10- én csak kifejezett királyi parancs állította meg, hogy ne igyekezzen akadályozni Rákóczit a fejedelemség átvételében. Mindkét ellenfél, így Bethlen és Esterházy, noha ellentétes oldalról, mégis ugyanazt az eszközt, a törököt igyekezett felhasználni céljai elérésére, Haszán budai pasa azonban 1631 elején elutasította Esterházy azon kérését, hogy lépjen fel Rákóczi György ellen. Viszonylagos konszolidációt és mindkét fél számára eredményt hozott az április 3-án Kassán létrejött egyezség I. Rákóczi és II. Fer- dinánd biztosai között. Eszerint II. Ferdinánd hallgatólagosan elismerte Rákóczi fejedelemségét, Rákóczi viszont kötelezte magát, hogy leszereli a hajdúkat és királyi őrséget fogad Ónod várába. Ezek után, csakúgy, mint Báthory Gábor esetében, az erdélyi fejedelemre maradt a hajdúk sorsának rendezése, aki június 23-án hajdúszabadságot adományozott az Erdélyi András vezetésével Derecskére települt hajdúknak. Kivételes politikusi bölcsességet követelt a hajdúk portyázásainak nyomán Északkelet- Magyarországon szerveződött önvédelmi célból létrejött úgynevezett parasztvármegyékkel szembeni magatartás is. A parasztvármegyék képviselői ugyanis Zólyomi Dávidhoz fordultak segítségért, ezáltal az erdélyi fejedelmet is belevonva katonai akcióikba. Rákóczi azonban, aki jó érzékkel ismerte fel, hogy mindez ürügyet szolgáltathatott volna Esterházy nádornak egy ellene indítandó támadás megindítására, elutasította őket, sőt 1632 április 10-én a Szabolcs vármegyei Bátornál Zólyomi Dáviddal szétverette a segítségére számító paraszthadakat. A másik ellenféllel, Bethlen Istvánnal csak 1636 legvégén sikerült egyezményt kötnie Szászvárosban, mely szerint a fejedelem kielégítette Bethlen István birtokköveteléseit. Már a küzdelmek idején kitűnt, hogy Esterházy Miklós nádorral ellentétben a királyi Magyarország legzseniálisabb érvelője, a széles látókörű teológus főpap, Pázmány Péter rokon243
