A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
A SZÍV 1994. MARCIUS 141 védekezünk, ha bántani akarnak. Mi történt ott Jeruzsálemben, miért úgy történt? ,, Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda'' (Jn 3,16). A Fiú is akarta, hogy Isten odaadja őt; akarta, hogy ki legyen szolgáltatva, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak, mert annyira szeretett minket. Akit szeret az ember, annak olyasmit is megenged, hogy megtegyen vele, amit másnak nem. Sok mindenét odaadja neki. Az emberi szeretetnek természetesen még az egyetlen, szeretett személlyel szemben is vannak korlátái, amikor azt mondja, ez már túlzás, ezt már nem hagyom. De Jézus elment szeretetében a legvégsőkig, hagyta, hogy megalázzák, sőt az életét is odaadta. Vajon a mi mások iránti szeretetünk meddig ér? Mit teszünk, ha megaláznak, mit hagyunk megtenni magunkkal? A keresztre feszített Jézus arra hív, hogy ha valóban a követői akarunk lenni, a legvégsőkig el kell mennünk a szeretetben. Vági ’ölgyi Éra Ha szétnézünk a világban és saját hazánkban, éhező embereket látunk magunk körül. Kinek kenyérrel lehet az éhségét enyhíteni, kinek jó, kinek okos szóval. Minden ember éhes, ki testi, ki lelki, ki szellemi értelemben. Ne feledkezzünk el a legelemibb módon, a fizikailag éhezőkről! Egy prédikációban azt hallottam, nagy baj van az anyagi javak elosztásával, hiszen elég lenne a Föld termése minden embernek, mégis sokan éheznek. Ezt a gondolatot ki kell egészítenünk egy sokat emlegetett példával. Nem halat, hanem hálót kell adnunk a rászorulóknak, és meg kell tanítanunk őket halászni. A rendszeres adományokkal többet ártunk, mint használunk. Olyan ez, mint a legnagyobb szülői hiba. A gyerek már nagy mamlasz, de még mindig csak adunk neki, ahelyett, hogy megtanítanánk a saját lábán megállni. (H. P.) Boldogok a tiszta szirtiek, mert meglátják az Istent. (Ml 5,8)
