A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
A SZÍV 1994. MÁRCIUS 125 Negyedik klubfoglalkozás Bea betegsége- Miért vagy már megint úgy elszontyolodva? - kérdezem Ágotát, amikor benéz hozzám.- Csalódtam. Rájöttem, senkinek nem érdemes segíteni - mondja, és betelepszik a fotelba.- Nohát! Mégis, mi történt?- Valamikor az új év elején a matektanárnő kijelentette, hogy Bea meg fog bukni, ha így folytatja, és jó volna, hogy valaki segítene neki a matekban. Erre mi Ildivel jelentkeztünk.- Ildivel?- Igen, már minden a régi - de Ágota nem erről akar most beszélni. — Szóval nálunk tanultunk több alkalommal. És csütörtök este is, mert péntekre matekdoga volt beígérve.- És Bea? Haladt?- Igen, egész jól. Kis segítséggel majdnem egyedül meg tudta oldani a példákat. És főleg már nem jajgatott, nem panaszkodott egyfolytában. Hanem csütörtökön este volt az a nagy zuhé, emlékszel?- Ez most hogy jön ide?- Várd ki a végét - mondja Ágota. - Egyszer csak csengetnek, és megjelenik az ajtóban Bea apukája, nagy fekete esernyővel. Nagyon elegáns úr, anyuval igen udvariasan beszélt. Azt mondja, most olyan nagyon esik, Beácskának meg nincs esernyője, hát eljött érte, hogy hazavigye. Képzeld, a lakótelep egyik végéből a másikba kocsival jött el érte!- Biztosan nagyon féltik a lányukat.- De Bea másnap nem jött a suliba, és nem is írt dolgozatot! Pedig nem volt nehéz, vígan megcsinálta volna! - mondja Ágota elkeseredve. - Annyi munkát fektettünk belé!- És miért nem jött el? Megérdeklődtétek? 4SZEMKÖZT
