A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-03-01 / 3. szám

124

„KISSZÍV"

SZENTJÁNOSBOGÁR

a) megnézed a naptárban, mikor lesznek szabadabb napjaid, és eltervezed, mikor csinálod meg (3 p-)

b) egy hónap rengeteg idő, két hét múlva is ráérsz még ezzel foglalkozni (1 p.)

c) aznap este elkezded olvasni, majd feldolgozod, és a második hét közepére már túl is vagy rajta (5 p.)

Ha a pontszámod 5 és 11 között van - úgy tűnik, nem vagy ura az idődnek. Az el nem végzett feladatok nyomják a lelkedet. Az az érzés, hogy késésben vagy, gyakran idegessé és kapkodóvá tesz. Fontos lenne minél előbb kidolgoznod módszereket az idő figyelésére a mindennapi életben, hogy idővel kialakulhasson az az érzésed, te uralkodsz az idődön, és nem az idő lep meg folyton azzal, hogy elmúlik.

Ha a pontszámod 11 és 20 között van - mondhatni, jó barátságban vagy az idővel. Nem tart vasmarokkal, mert rugalmasan kezeled, néha meg is változtatod a programodat, de vigyázol arra, hogy késésbe ne kerülj. Addig nem is lesz semmi baj, amíg a megterhelésed átlagos. Azonban, ha majd több dolgod adódik — például a középiskolában — időzavarba kerülhetsz.

Ha a pontszámod 20 és 25 között van - úgy látszik, nagyon szigarúan tartod az időbeosztásodat (talán van benned egy kis görcsösség is?) Több mint valószínű, hogy amennyiben nő a megterhelésed és több feladatod lesz, képes leszel megbirkózni velük éppen olyan jól, mint most. Gratulálunk, vasakaratod van.

*

A játék után talán érdemes még egy kicsit időzni e témánál, és beszélgetni arról, ki milyen módon tudja „fülön csípni” az időt? Ki hogyan osztja be a napot? A szabadidőt? Ki tudja fejből bármikor, körülbelül hány óra van? „Erezzük” az időt? Miért fontos, hogy szervezzük meg az időnket? Mi a véleményetek arról a mondásról, hogy „az idő gumiból van”?

Ebben a hónapban, amelyben annyi szót szenteltünk a betegség témájának, Klupács Eszter is ajánlja a kedvenc könyvét, melynek címe „főni” (Joni Aereckson tizenhét évesen egy fejes ugrás következtében válltól lefelé megbénult): „Joninak nem volt könnyű legyőzni a keserűséget és a szenvedést, mégis bízott a szerető Istenben. Tehetetlenségében megtapasztalta, hogy Isten erőforrássá válik, és a szomorúság közepette is boldoggá teheti az embert. ”