A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
A SZÍV 1994. MÁRCIUS 109 Az ima a tetterő legfőbb forrása. Vele Isten Szentleikét esőjük ki: kezdeményezze és vigye sikerre teendőinket helyi, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Kötelességünk arra figyelni: mit akar tőlünk az Úr. A sokféle nyomorúságtól szenvedő világ imádságra indít bennünket. Még értékesebb Isten színe előtt a betegek és idős emberek imája, akik a maguk szenvedéséről mintegy megfeledkezve testvéreikre gondolnak. A gyermekek imáit kevésbé szerencsés helyzetű társaikért - akik talán már sírni sem tudnak - bizonyára meghallgatja az Isten. A közösségi ima különösen nagy hatású. Az ilyen ima a béke fegyvere, a népek és nemzetek közötti kölcsönös segítőkészség forrása. Istennel folytatott párbeszédünk felkészít arra, hogy rendezett legyen a viszonyunk Vele, önmagunkkal, másokkal, sőt az egész teremtett világgal. Ha az ima szelleme megtöri az átkos önzést önmagunkban és az emberi közösségekben, akkor fog a jómódú törődni a szegénnyel; a gazdag nemzetek segíteni az elmaradottakat. A megtérés kell ahhoz is, hogy a szegény országokat ne használják többé arra, hogy veszélyes hulladékokat helyezzenek el a területükön; hogy a természet kincseit ne akarj ák idegenek a helybeliek rovására kirabolni; hogy a kedvező helyzetben lévők hasznát növelő nemzetközi pénzügyi műveletekkel ne akarják a bajban lévőket teljes nyomorba taszítani; a munkásokat - a vendég- munkásokat - ne bocsássák el a részvényesek nagyobb osztaléka kedvéért; a kórházakban mindenkit ápoljanak tekintet nélkül nemzetiségére és arra, hogy gazdag-e vagy szegény; az árvák és rokkantak száma csökkenni fog, mert megszűnnek a gyilkos háborúk, senki sem akar többé falvakat és városokat rombolni, népeket kiirtani és ezzel a fegyvergyárosok önző érdekeit szolgálni.
