A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
110 KATOLIKUS LELKJSÉGI TÁJÉKOZTATÓ Mindez akkor következik be, ha megváltozunk, őszintén szeretjük embertestvéreinket, ha egyénileg és közösségileg szívünkből szakad fel a fohász: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...!” A Cor Unum Pápai Tanácsának szövege nyomán EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI MEGFONTOLÁSRA 2. Közösségünk vállal-e együttműködést a különféle segély- szervezetekkel ? 2. Ez az együttműködés szórványos-e vagy állandó, keresztény hivatásunk lényegéből fakadó ? 3. Közösségünk tagjai személyesen is szolgálnak-e éhezőknek, bajba jutottaknak? 4. Hogyan növelhetnénk a szegényekben önbecsülésüket? Mit tegyünk, hogy előbb vagy utóbb önmagákon is tudjanak segíteni? IMA - ELMÉLKEDÉS Téged kérlek, Atyám, aki mindig kész vagy segíteni: hallgass meg, jöjj hozzám nyomorúságomban. Olyan tehetetlen vagyok... állj mellém! KÉRLEK a minden örökségből kizárt gyermekek könnyeire, a megvetett öregek görnyedt vállára, az utca kövét párnául használó csavargók reménytelenségére, a cella priccsére dűlő foglyok, rabok csüggedésére, minden Hozzád felsíró panaszra, minden bűnösnek Hozzád, Urához intézett esedezésére, minden szegényre, akik előtt annyi ajtót zárnak be, a vérükben fetrengő sebesültek jajszavára, az otthonuktól messze szakadtak honvágyára - és a Te fönséges nevedre, kérlek: irgalmazz az én vérző szívemnek! Nizami Ilyas Ibn Ymely Ganiaw
