A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-03-01 / 3. szám

108

KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ

Hogy minden nemzet összefogjon a Föld éhezőinek és szegényeinek megsegítésére

A

z éhség és nyomor azért szedi tömegével áldozatait, mert a Föld javai aránytalanul vannak elosztva. Ez ellenkezik Isten akaratával! Isten a Föld javait minden ember szolgálatára rendelte. Ő adta a tehetséget is az embernek: a fejlett technikával megművelt föld bő termést eredményezhet. Am, ha a pénzügyi haszon úgy kívánja, az ember képes megsemmisíteni a terményeket - pedig tudatában van, hogy másutt ezrek halnak éhen. A nemzetek általában saját érdekeikre (legföljebb még szövetségeseikére) vannak tekintettel, és nem támogatják a hátrányos helyzetű nemzetek gazdasági fejlődését.

Az önzésnek ettől az átkától meg kell szabadulnia a világnak. Fogjanak össze a nemzetek, a különböző, embert szolgáló szervezetek és az egyes emberek is: legyen már vége az éhhalálnak, a nyomornak!

Ha egyszer felismertük, mi okozza a szűnni nem akaró nyomort - tudniillik az önzés -, akkor ideje megtérnünk egyénileg és közösségileg is. Mit sem ér, ha a fennálló rendszereket hibáztatjuk. Hiszen minden „rendszer”, minden társadalom egyénekből áll. Ha az egyének igazán jó, emberséges, testvéries emberekké válnak, vagyis ha gyökeresen megváltoznak, akkor válhatnak a „rendszerek”, a társadalmak emberségesekké.

Feltétlenül szükséges tehát, hogy mindenekelőtt azok, akik hisznek a béke és a testvéri megosztás evangéliumában, tanúbizonyságot tegyenek hitükről a mindennapokban. Ha a test egyetlen tagja szenved, az egész testet megviseli a szenvedés. Épp ezért minden kereszténynek át kell éreznie a másik ember baját és tennie kell annak megszüntetéséért. Akkor is, ha áldozattal jár.

A hí-Oek mind összetartottak és közös Oolt mindenük (Ap Csel 3,44)

A SZENTA1TA MÁRCIUSI IMASZÁNDÉKA