A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-03-01 / 3. szám

100

KATOLIKUS LELKI SÉGI TÁJÉKOZTATÓ

Kihívások

A holland család már kiszállt az autóból. Elindultak az elegáns szálloda felé. Férj, feleség egy-egy tolókocsival. Egyikben az ápolt, fiatalos nagymama. Másikban a súlyosan sérült gyermek, furcsa testtartással, groteszk mozdulatokkal. Mentek nyugodtan a tekintetek kereszttüzében. Talán észre sem vették, megszokhatták már. Letelepedtek a teraszon, rendeltek. Azután az üdítőitalt kortyolva láthatóan élvezték a békés napsütést, a Duna-kanyar panorámáját, egyszóval a pillanatot. Ki-ki a tnaga módján.

A csatatérré vált családok élete, a válási árvák sorsa nagyon is leköti a gyerekekkel foglalkozók figyelmét. Ezért alig-alig jut eszünkbe, milyen különleges nehézségei lehetnek annak a gyermeknek, aki tartósan beteg hozzátartozóval él egy családban. Sok éves gyermekpszichológusi gyakorlatom alapján szólhatok erről.

Természetesen az egyik családtag betegsége (nevezzük így az egyszerűség kedvéért a tartós, állapot-jellegű betegséget, az esetleg halálhoz vezető, folyamatos állapotromlással járó, elhúzódó betegséget és a súlyos fogyatékosságokat is) önmagában nem károsító hatású. De következményeiben azzá válhat. Fölbolydulhat a család élete, légköre, különösen ha hirtelen jelentkező betegségről, balesetről van szó.

A beteg- és rokkant-lét néhány nehézsége:- A beteg nem ritkán kénytelen feladni kenyérkereső foglalkozását, szeretett hivatását. Sokszor leszázalékolják, munkaképtelenné nyilvánítják. Légüres térbe kerül. Időbe telik, amíg másik elfoglaltságot, tevékenységet talál. S ha ez nem sikerül? Tétlenül, passzívan morzsol- gatja napjait.- Csökken az önbecsülése: kevesebbet bír, mint korábban, úgy érzi, nem tesz le semmit a család asztalára, sőt, nyűg szerettei nyakán.- Nem egyszer megszakítja baráti kapcsolatait, elszigetelődik, „sündisznó-állásba” vonul.

HA JÉZUS A CSALÁDFŐ