A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
A SZÍV 1994. MÁRCIUS 101- Rettegve figyeli egészségi állapotát, a gyógyszerek, vizsgálatok kórosan fölfokozott jelentőséget kapnak. Hovatovább már nem csupán önmagát, hanem környezete tagjait is aggodalommal kezdi figyelni, képzeletében már egy nátha is életveszélyes állapot.- Ez az aggodalmaskodás „fertőző”. Lassan mindenki csak aggódik: újabb betegségtől, balesettől, valami bekövetkezhető rossztól. A „jobb félni, mint megijedni” minden egészséges aktivitást, vállalkozó szellemet bénító légkörében él felnőtt és gyermek az ilyen családban.- Nem tudatosan, de a betegség a zsarolás eszközévé is válhat: a beteg, ha valamilyen kívánsága nem teljesül, látványosan rosszullétre, fájdalmakra panaszkodik, ezzel büntetve környezetét. Előfordul, hogy indokolatlan vasszigorral próbálja elvesztett tekintélyét helyreállítani. A kudarcokért, szenvedésekért ki-ki kárpótlást keres. Lehet-e a családban a kárpótlásnak alkalmasabb eszköze — áldozata — mint a gyerek? Gyakori például, hogy az otthon-ülésre kényszerülő anya ezután mintaháziasszony és mintaanya akar lenni. Lakásának, a gyerek kuckójának, ruháinak, iskolai holmijának állandóan példás rendben kell lennie. Gyermekétől, bármi áron, kiváló iskolai teljesítményt vár, sőt követel, s természetesen mintaszerű viselkedést, otthon, iskolában, játszótéren. Barátait nem szívesen látja, mert rendetlenséget csinálnak, vagy szerinte „rosszat tanul tőlük”. Az ilyen szülő gyermeke minden kis engedetlenségének, hanyagságának túlzott jelentőséget tulajdonít, így büntetés büntetést követ. Nem csoda, hogy ebben a túlféltés, túlkorlátozás, túlkövetelés ácsolta aranyketrecben szinte elviselhetetlen a gyermek helyzete. így azután a gyermek - ha nem kap külső segítséget - a maga módján próbál könnyíteni helyzetén.
