A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
A SZÍV 1994. FEBRUAR S9 magunk és mások örömét s gondját az imában Isten elé tárva, az isteni valóságokon átáramoltatva, azok éltető erejével és fényével átitatva, térjünk vissza a mindennapi élet tennivalói közé, a szűkebb és rágabb értelemben \etr emberi közösségbe. Február 13. - ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP 1 Lev 13,l-2;45-46 lKor 10,31-11,1 Mk 1,40-45 A gyógyítás Isten szeretetének a jele A világ tele van bajjal, betegséggel. Jézus azoknál sokkal több beteget meggyógyított, akikről részletesen hallunk az evangéliumokban. Mindenkin segített, aki hozzáfordult. Könyörületre indította minden emberi szenvedés. A leprás, aki a betegségében sorvadva, elvadultan, az emberi közösségből kitaszítva, kínlódva éli napjait, Jézus elé térdel és kérleli. Es Jézus nem húzódik el tőle, mint mindenki más, hanem felé nyújtja kezét és megérinti. Számára ebben a pillanatban nem léteznek a mózesi tiltó előírások, a közösség hagyomá-nyai, csak a testi és lelki nyomor legmélyén vergődő, szenvedő ember. A fuldoklóért vízbe ugrani mindig kockázatos. Emberként Jézus is kockáztat, hiszen aleprástól ő ugyanúgy tisztátalanná, beteggé, kitaszítottá válhatna. De ebben a pillanatban csak egy létezik: a szenvedő ember és a feléje hajló, könyörülő isteni szeretet. S mint a negatív és pozitív pólus között létrejövő feszültség és kisülés, úgy hasítja át a természetes emberi létezés szabályait a csoda: a leprás megtisztul. Ez a gyógyítás is, mint valamennyi, Isten megmenteni, szabadítani akaró szeretetének a jele. Tudjuk az Ószövetségből, hogy mással és máskor is történtek hasonló csodák: Elizeus próféta is meggyógyította a szíriai Námánt a leprától. Igen, történtek csodák egyszer-egyszer, mint felvillanó szikrák jelezték az emberek számára, hogy Isten jelen van, de annyi csodatétellel sehol nem találkozunk az ószövetségben, mint az evangéliumokban. Felvillanó szikrák helyett, mint a pusztában vándorló választott nép előtt a tűzoszlop, úgy lobog előttünk Jézus életében és tetteiben a szabadító Isten jelenléte. Ám, halsten jelen van, ha ő megszabadít minden bajtól és betegségtől, akkor miért van mégis annyi szenvedés a világban? Ha Jézussal elkezdődött Isten országa az emberek között, miért maradt mégis oly sok rossz a világban? Jézus a konkolyról szóló példabeszédben adja meg erre a magyarázatot: a mennyek országa elkezdődött már, a magvető elhintette a jo magot és az ki is kelt, de valaki más is jelen van és működik: konkolyt szór a búza közé.
