A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
A SZÍV 1994. FEBRUÁR 77 Viktóriának köszönjük a híradást, és ha valami érdekes foglalkozáson vesz részt, amelyet nemcsak megörökít a naplóban, de velünk is szívesen megoszt, írjon nekünk újra (mindez természetesen valamennyi szentjánosbogárra vonatkozik). ovatunkba egy anyuka beküldte fia versét. Garay János 12 éves budapesti tanuló ezt a verset édesanyja névnapjára írta. A két legjobban sikerült versszakot olvashatjátok itt: Szent Erzsébet — Manta Mama! Úgy osztogatsz nekünk kenyeret, Mint a szegényeknek Szent Erzsébet. A szent Erzsébetnek csak Wartburg vára jutott, De te bennünk veted et a magot. Mama! Mi édes anyánk, Oíyan szeretnénk (enni, mint te vagy hozzánk. Ügyesen, türeímesen bánsz veíünk, Ezért nagy az irántad vedó szeretetünk. Qaraxj ‘János Molnár Erika Tiszafüredről szintén beküldött egy érdekes kis történetet: Volt egyszer egy játékkészítőmester, aki mindig sokat elosztogatott abból, amit készített. Amikor megkérdezték tőle, miért teszi, hiszen többet kereshetne, ha mindet eladná, azt válaszolta:,,Ahova én tartok, ott olyan vámhivatal van, ahol nem váltanak be semmiféle valutát, csak azt, amit a szívemben viszek.” TI ÍRTÁTOK / akab Barnabás karácsonyi üdvözlete végén tudtunkra adta:„Nagy megtiszteltetésben van részem, december 25-én én is ott leszek az operaházi fenyőünnepélyen.” Kedves Barnabás, talán írnál nekünk néhány szót erről az eseményről.'' Azt hiszem, a szentjánosbogarak között te vagy egyetlen, aki erről „első kézből” beszámolhat
