A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
78 MISSZÍV” - SZENTJÁNOSBOGÁR A szerző, Nemeshegyi Péter atya levele Ermi olvasóihoz Kedves gyerekek! A múlt évi utolsó számban véget ért Ermi története. Köszönöm, hogy mindvégig érdeklődéssel olvastátok. Köszönöm, hogy amikor helyhiány miatt valamelyik számból kimaradt egy rész, jöttek a telefonok a szerkesztőségbe: „Mi lett Ermivel? Várjuk a folytatást!” Ennek nagyon örültem, mert úgy megszerettem Ermit és Anolit, mintha saját gyermekeim lennének, és jó volt tudni, hogy mások is megszerették őket. Úgy született meg ez a mese, mint egy hirtelen nyíló virág: egyszer csak megvolt a fejemben; már csak le kellett írni. Japánban éltem akkor mint hithirdető és egyetemi tanár. Ermit németül írtam, s megjelent egy német kiadónál. Ezt a német nyelvű kötetet adtam át egy magánkihallgatás alkalmával II. János Pál pápának. Nemsokára a pápa titkárától levelet kaptam. A pápa átnézte a könyvet - értesített -, nagyon tetszett neki, és buzdít, írjak még sok hasonló „irgaloméneket”. Örültem a buzdításnak, de nem tudom, mikor ad nekem ismét ihletet az Isten. Az Ermi később japánul és koreai fordításban is megjelent. Kardos Klárának, kedves ismerősömnek, nagyon megtetszett az Ermi, s ezért lefordította magyarra. Őt már magához szólította az Úristen. A Szív újságban az ő fordítását olvashattátok. Szívét-lelkét adta bele ebbe a munkába. Tele van ez a kis mese rejtett titkokkal és emlékekkel. Gondolom, arra már rájöttetek, hogy a legtöbb nevet fordítva kell olvasni. Ermi: Imre; Anoli pedig Ilona. Azért választottam őket, mert szép magyar név mindkettő, és mert fordítva olvasva i-vel végződök, kedves becenévnek hangzanak. Édesapámat Tibornak, édesanyámat pedig Idának hívták: ezért lett Ermi szüleinek neve Robit és Adi. Szüléimről mintáztam őket. A szüleim ugyan nem születtek királynak és királynénak, de jó emberek voltak, és édesanyám valóban értem áldozta fel életét. Megbetegedett, amikor áldott állapotban volt. A világra
