A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-04-01 / 4. szám

A SZÍV

1994. ÁPRILIS

179

Szüntelenül Isten jelenlétében

Jézus hív és vár, hogy „lélekben és igazságban” imádd őt

A szemlélődő, vagyis imádkozó rendeknek ma is megvan a létjogosultságuk, ez az életforma mindig korszerű. Evangéliumi alapja: „Szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni." (Lk 18,1)

A II. vatikáni zsinat szerint: „A kizárólag szemlélődésnek szentelt intézmények még az apostolkodás égető szüksége esetén is mindig megtartják kivételes helyüket Krisztus Titokzatos Testében, ahol más a szerepe minden tagnak (Róm 12,4)” (Perfectae caritatis, 7)

A szemlélődő rendek tagjai arról tanúskodnak egész életükkel, hogy Istennek feltétlen joga van a szeretetre, imádatra, dicséretre, másrészt pedig közbenjáró imáikkal az embertársak iránti szeretetet is gyakorolják.

A mi rendünk, a VIZITÁCIÓ, más néven a SZÚZ MÁRIA LÁTOGATÁSÁRÓL NEVEZETT REND szintén szemlélődő szerzetes- rend. Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska alapította 1610-ben. Az alapítás után gyorsan elterjed és ma is vannak a világ minden részében vizitációs kolostorok.

Amint a név mutatja, a Szűzanyát elsősorban Erzsébetnél tett látogatása titkában tiszteljük. Igyekszünk „osztozni nagylelkű válaszában, elcsodálkozó istendicséretében és a világ üdvéért való buzgalmában”, (a Szabályzatból)

Rendünk szelleme evangéliumi: az Isten és az emberek iránti szeretetet, az Isten akaratával való minél tökéletesebb egyesülést, az alázatot, szelídséget hangsúlyozza. Elsősorban a benső átalakulást kívánja meg és azt, hogy minden külső gyakorlatot szeretetből végezzünk, hogy az imádás lélekben és igazságban történjék, ahogyan Jézus a szamariai asszonynak mondja (vö. Jn 4,23).

A magyar Vizitáció a közelmúltban kezdett újraéledni. Rendünk szabályzata szigorú klauzúrát ír elő, tehát amennyire a körülmények megengedik, a világtól visszavonultan élünk, hogy fő feladatunkra, az imára összpontosítsunk. De ezt nem azért tesszük,