A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
178 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ Laci bácsi portréjához szorosan hozzátartozik az is, hogy az emberséget próbáló háborús években teljes aktivitással, személyes biztonsága, élete veszélyeztetésével állt az üldözöttek mellé. Bármely pillanatban a helyszínen agyonlőhették volna, mikor a behívóparancsot megtagadva, tehát katonaszökevényként szedte össze és hordta az élelmet, gyógyszert meg a vigasztaló jó szót a sárgacsillagos házba, ahonnan többszöri felszólításra sem volt hajlandó kiköltözni. A kapuőrségnek fel is tűntek ezek a saját szükségletet többszörösen meghaladó élelmiszer-szállítmányok. Az ebből származó vészhelyzetekből olykor csak csodával határos módon tudott megmenekülni. Az élők szolgálata mellett az elhunytak városának, a temetőknek is önkéntes, elkötelezett munkása volt. A Kerepesi úti temetőben nagy gonddal hozta rendbe, és szeretettel ápolta sok éven át magyar múltunk méltánytalanul elfeledett vagy szándékosan mellőzött személyiségeinek sírját. Közöttük találhatjuk Szendrey Júliának, Petőfi szomorú sorsú özvegyének sírját és Bulyovszkyné Szilágyi Lilláét, akinek előadóművészetét II. Lajos bajor király is őszintén csodálta. Ne feledkezzünk meg Woroniecki Korybert Mieczislaw hercegről sem, aki a lengyel légió hős ezredeseként halt mártírhalált a magyar szabadságért Pesten, 1849. október 20-án. Azok az atyák, akik kispapként végighallgatták Laci bácsi „idegenvezetését” a temető híres vagy elfeledett sírjai között, bizonyára bőven tudnának erről mesélni. Ki tud azonban arról, hogy Laci bácsi néhányukat zenében is megörökítette? Képtelenség, hogy Laci bácsinak a századunkat csaknem teljesen átívelő életét a maga teljes gazdagságában ismertessük. E néhány pillanatkép felvillantásával szándékunk annyi volt csupán, hogy Mackó Bruncsi kedves figurája mögött megmutassuk a szerényen háttérbe húzódó, szeretettel alkotó embert. Hogy egy kicsit ismerősebbként vehessünk búcsút Bruncsi bácsitól, aki 1993. december 21-én, életének kilencvenegyedik évében, a tér és idő dimenzióit elhagyva az örökkévalóságba távozott. Hisszük, hogy Szent Ferenc ezen az úton is társa, vezetője volt. Szíjártó Koméi Volt mag, amety jó földbe hullott (Mk 4,8)
