A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-04-01 / 4. szám

176

KISSZÍV” - SZENTJÁNOSBOGÁR

4. El tudnátok-e képzelni magatokat abban a világban? Milyen életük lehetett a régi gyerekeknek, mennyiben volt nehezebb a tiéteknél, mennyiben lehetett könnyebb? Vagy talán másképpen volt nehéz és másképpen könnyű, mint a tiétek?

5. Mi a véleményetek — a változások jó irányba vezettek-e? Vagy inkább nem?

Takab Barnabás Jánosházáról, aki iskolája küldötteként részt vett az I Operaházi ünnepélyen, kérésünkre beszámolt róla. Idézünk a iveiéből:

„Az Operaház előtt egy legalább 40 méteres magas fenyőfa állt, tele díszekkel. Miután leültünk, elkezdődött a műsor. Operaénekesek és más énekesek énekeltek. (...) A műsor után mindenki kedvére falatozhatott, és minden gyerek kapott egy táskát, tele ajándékokkal. Utána megnéztük a Bazilikában Szent István jobbját. Este hatkor már otthon voltam. (...) Szép volt az ünnepség, jól éreztem magam, de persze azért közel sem volt olyan jó, mint egy Szentjánosbogár találkozó vagy tábor.”

Barnabásnak, aki most gimnáziumba felvételizik, kívánjuk, hogy felvegyék. Azt írja ugyanis: „ha nem vesznek fel, elmegyek pásztornak vagy vonatkerékpumpálónak. Szeretettel üdvözöl barátod: Barnabás”.

alázs Tímea, hatodik osztályos budapesti tanulónak a szerkesztőségünknek beküldött verséből a két legjobban sikerült versszakot idézzük:

Köszönöm Édes Jézusom, Hogy most veled lehetek, Köszönöm az eget, földet,

Es szerető létedet.

Köszönöm, hogy e szavakat Egészséggel mondhatom, Szívem-lelkem Néked zengi: „Szeretlek, jó Jézusom!"