A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
538 KATOLIKUS L'LLKIS'Égi TÁJÉKOZTATÓ be, minthogy vannak hűséges és hűtlen típusok. Ezt úgy kell érteni, hogy egyeseknek könnyebb a hűség, másoknak nehezebb. A. - Tehát ha egy kisgyermekben nem alakul ki a valódi bizalom, később aligha lesz képes hűségre. De mi történik azzal, akit elhagytak, aki csalódott? K. - Az elhagyottak sajnos gyakran válnak elhagyóvá, mert később már nem képesek fenntartás nélküli hűségre. Félnek az újabb csalódástól. Szerencsére az is előfordulhat, hogy az elhagyatottság élménye tesz valakit életre szólóan hűségessé. Mi egymás gyógyszerei lehetünk, tehát gyógyíthat egy másik ember kitartó, a csalódott személy nem is mindig tudass „szakítópróbáit" kiálló hűsége is. G. - Próbáljuk még kideríteni, miért látszik a hűség egyfajta bezártságnak sokak szemében. Arra gondolok itt, hogy a meg- kapaszkodási vágy, ami a gyermekkorban még természetes élettani reakció, a felnőttkorban a biztonság nyújtásnak és biztonság keresésnek valamifajta egyensúlyvesztésére utal. Ha egy felnőtt hűségét az jellemzi, hogy egyoldalúan, görcsösen, mincenáron kapaszkodik valakibe, vagy valamibe, az alighanem á saját félelmétől, bizonytalanságától való menekülést jelent. A. - Ez olyan hiba, amely a kudarchoz vezethet. A kisajátító hűség előbb-utóbb terhessé válik a másik személy vagy egy közösség számára, hasonlóképpen, mint a bizonyítékot sürgető hűség, a „biztosan szeretsz?", a „még mindig szeretsz?" játszmák, amelyek egy szerelem kezdetén bájosak lehetnek, de később fárasztóak, hiszen ha naponta szóval és
