A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

A SZÍV - 1993. WECEMWL'A.

537

K. - Itt van az alapvető tévedés. Pszichológiai szempontból ugyanis a hűség a kiegyensúlyozott, lelkileg egészséges emberekre jellemző. Csak ilyen ember képes valakihez vagy valamihez állhatatosan ragaszkodni.

J - Van itt egy érdekes és vitás kérdés: hogyan válik valaki képessé a hűségre.

Úgy születik, vagy azzá válik? Létezik-e hűségre nevelés?

K. - Létezik bizony. Főként a koragyermekkori élmények játszanak itt óriási szerepet. A csecsemő akkor érzi igazán jól magát, ha anyja rendszeresen és megbízhatóan, azaz hűségesen elégíti ki a szükségleteit. Az állandó, biztos, folyamatos ellátottság tapasztalata kell ahhoz, hogy kialakuljon a csecsemőben az egész életét befolyásoló bizalom, ami a hűség édestestvére. Később pedig nagyon fontossá válik a szülői példa.

HA JÉZUS A CSALÁDFŐ

G. - De a kérdés így is szólt, hogy úgy születünk-e?

K. - Kis túlzással azt mondanám, hogy mindenki a maga módján hűséges, mert a személyiség-típusunk, karakterünk alaposan beleszól ebkövetni a szentek példáját, akkor mindez védelmet nyújthat neki a kamaszkorban, amikor a környezeti hatások erősebben befolyásolják a fiatalok értékrendjét, mint az otthon. A megelőző védelem nélkül tiltással, büntetéssel könnyen „kerülő utakra” kergethetjük a fiatalokat. Jó neveléssel megalapozhatjuk az önvédelmüket, de nem tarthatjuk gyermekeinket üvegbúrában, nem védhetjük meg attól a sok-sok rossz hatástól, ami a világban körülveszi őket.

Üvegbúra helyett pedig éppen ellenkező irányba induljunk: a család védelmét kiterjesztve a szentek nagy családjára, a gyermeknek adjuk meg azt a biztonságot, amit ez a kiterjesztés jelenthet. Már itt a földi életben is előfordulhat, hogy egy-egy szerényen a háttérbe húzódó rokonról utólag derül ki, milyen sokat törődött velünk és próbálta életünket tőle telhetőén segíteni. Mennyire inkább így lehet ez „fenti rokonainkkal”, hiszen az ő lehetőségeik elképzelhetetlenül megnőttek a földiekhez képest. Bizonyára segítenek - különösen védőszentjeink - kérésünk és tudtunk nélkül is. De ha mi úgy érezzük, mindent megteszünk, ami rajtunk áll, bátran fordulhatunk segítségért azokhoz, akik már nehéz élethelyzetekben is megtalálták a megoldást és már „révbe értek”. Mert itt a földön még nehéz „lélek szerint" élni.

Köszönjük Atyánk, hogy szerető kegyelmed bőséges áradatát láthatóvá tetted számunkra szentjeid életében! Önts lelkűnkbe bizalmat és bátorságot, hogy merjünk követőikké válni. Kérünk, világosítsd meg értelmünket is, hogy rátaláljunk saját utunkra!

Molnár Irén, Hegedűs Imre