A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1993. ‘HpVVMtB‘L%_ 523 tumot kapott. A feladat minden emberé és nagyon megtisztelő. Ha megtette azt, amit Isten tőle elvárt, bemehet ura örömébe. Ez az öröm mindazoké, akik elfogadták a nekik adott talentumot, nem voltak restek, sőt, ahhoz is elég bátrak voltak, hogy kockára tegyék. Nagyon vágyom arra, hogy bejussak, Uram, örömödbe. Sokszor kockáztattam is már ezért a talentumaimat. Nem is tudnék e pillanatban mindegyikkel elszámolni előtted. De bármilyen kemény „ember" vagy is, ezek miatt a hiányok miatt nem félek, nem tudok tőled félni. Talán még akkor sem félnék, ha végül üres kézzel kellene eléd álltiom. Mert te sem tőlem, sem mástól nem vársz el lehetetlent. Értékelni fogod a bátorságomat is, mert ismersz, és tudódjál, hogy nem hűtlenségből herdáltam el, amit rám bíztál. Neked az a fontos, hogy megbecsültem és gyarapítani akartam vagyonodat. Legyen áldásod erőfeszítésemen. Amen. NOVEMBER 21. - KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE Ez 34,11-12.15-17, lKor 15,20-26.28, Mt 25,31-46 A Bárány, akit megöltek P ünkösd óta hallgatjuk Jézus példabeszédeit az Országról. Ideje, hogy valami fontosat megtudjunk ennek az országnak a királyáról is. Ilyen fontos esemény az a pillanat, amikor az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónusán az ég angyalainak kíséretében és összegyűjti mindazokat, akikért kivétel nélkül feláldozta magát. Nem lelketlen tömeg veszi körül akkor, hanem mi mindnyájan, akiket Ó jól ismer. Hasonlata a pásztor és a juhok, kosok kapcsolatát állítja elénk ebben a képben. Összegyűjti és szétválasztja a juhokat meg a kosokat. A szétválasztás ezúttal értékítélet. A király jutalmaz és büntet. A megjutalmazottak közül sokan meg vannak lepve. Olyan megható ezeknek a próbát kiállt embereknek az alázata! Egyszerűen nem tudnak róla, hogy valójában az Istent szolgálták, noha talán soha nem is imádkoztak, mert nem ismerték meg az Istent. Nekem tettétek - mondja nekik, mert alázatuk nem engedi, hogy ráismerjenek. Az Emberfia, Krisztus király azoknak a nevében ítélkezik, azokkal az emberekkel'azonosul, akik mellett el szoktunk menni, akiktől nem várhatjuk el, hogy elfelejtsék a velük szemben elkövetett irgalmatlanságokat. O olyan pásztor, aki képes volt egyszersmind arra is, hogy áldozati bárány legyen. Ő olyan király, aki ezért a maga nevében nem ítél el senkit azok közül, akikért meghalt, akiket megváltott. De az igazságnak érvényesülnie kell. Évszázadok óta a humánum nevében hányjuk szemére az Úrnak: mi a helyzet az ártatlanul szenvedőkkel!? Miféle büntetéssel lehet ellensúlyozni annak az agarakkal halálra hajszoltatott jobbágyfiúcskának és anyjának a szenvedését a végítéletkor? - kérdezi Dosztojevszkij Ivan Kara- mazovja. Az Úr az efféle gyötrődő kérdéseinkre csak azt a választ adhatta, amit ez az evangélium is sugall: én voltam az a kisfiú, anyám pedig annak az őrültnek a cselédje, neki is újra meg újra végig kellett néznie ártatlan fiának
