A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
516 ‘KWIOLl’KUS ÜLLXIS'ÍQI ‘TÁjtlíOZTíA.TÓ hettük, miként gazdagítja egymást kölcsönösen a színpadi alkotó munka és a mindennapi élet. Nemcsak a szereptanulás, hanem a díszlet-, jelmez-, plakátkészítés és a zenei összeállítás is a mi feladatunk volt. A tavaszi és a nyári turné alatt alkalmunk volt másokkal megosztani ezeket az élményeinket; összesen tizenkilencszer léptünk fel és az előadások mellett 12-18 éveseknek iskolai színházi műhelyeket vezettünk. A színházi műhelymunka mellett irodalom, történelem, gazdasági irányítás, művészeti tanfolyamok szerepeltek még a programban és mindenki lehetőséget kapott rá, hogy a nyári egy hónapos gyakorlat során bővíthesse érdeklődési körét és meghatározhassa a továbblépés irányát. Számomra ez a továbblépés az iskola második ciklusának folytatásában öltött formát. Szeretném, hogy majd új tapasztalatokkal onnan hazatérve a szépségbe és az emberi méltóságba vetett hittel másoknak is át tudnám adni ezt a felfogást. Hadz Andrea A liturgia megújítása 3. A szövetség, Izrael kiválasztása és történelme Jézus jövetelének ad- ventje. Magához hű népet akart nevelni az Úristen, de népe hűtlensége lépten nyomon keresztülhúzta terveit. Ennek ellenére az Úristen megvalósította terveit az emberiséggel Fia által, aki emberré lett és hű maradt az Atyához. Benne nemcsak egy kis nép, hanem az egész emberiség lett Isten népévé. Jézus Krisztusban az emberiség sorsát szívén viselő és szemmel tartó Isten jelent meg, lett emberré. Az Ószövetségben a próféták által csak töredékesen szólt hozzánk, „ebben a végső korszakban, s Fia által beszélt hozzánk... (aki) dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása..." (Zsid 1,2-3). A párbeszéd elérte legmagasabb fokát, Jézus Krisztusban az Isten és az ember közötti találkozás végérvényesen megtörtént. Ezért mondjuk, hogy Krisztus az Atya szentsége. A szentségek jellemzője az, hogy egy emberi, evilági, látható valóság kinyilvánítja és megvalósítja a láthatatlan Isten terveit, az üdvösség misztériumát. A kézfogás, az ölelés a szeretet jele. De nem csak jel, hanem
