A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1993. 'HoVLM'B'Lll 517 a szeretet megtapasztalása, szimbólum. A szeretet szimbólumaiban, jeleiben ismerhető fel és tapasztalható meg. A láthatatlan Isten emberileg fogható jele (a jel mint szimbólum értendő), megjelenítése a názáreti Jézus. Akik a földön járó Jézussal találkoztak, akik az Ő szavát követték, Istent követték. Mit közöl velünk Isten a Fiú embersége által? Több kifejezést használ a teológia, de a legáltalánosabban használt megjelölés: megszentelő kegyelem. A kegy kiváltságot, meg nem érdemelt kitüntetést jelent. Valóban kiváltság, meg nem érdemelt kitüntetés a kegyelem, mert nem más, mint maga az Isten megváltó és minket, embereket magához ölelő, önmagával kibékítő szeretete (vö. Ef 1,3-9). Jézus embersége nem üres, hanem hatékony jel, amely nem csak tudósít, hanem meg is valósítja, megjeleníti azt, amit jelez, a fent említett szeretetet. Mint Isten hírnöke bejelentette, hogy közelgőben van Isten Országa, mert a Sátán hatalma - ami minden szenvedés, betegség és a halál okozója - megtörőben van. Ezt nemcsak hirdette, hanem meg is valósította. Betegeket gyógyított, az elesetteket vigasztalta, megbocsátotta az emberek bűneit. Hirdette a jó hírt és a szegények szabadulását (vö. Mt 11,4-6). Jézus Krisztus embersége, minden szentség forrása és mintája, ezért mint alapvető szentség ismeretes a teológiában. Alapvető vagy Ősszentség, mert mint napból a világosság, belőle forrásozik felénk Isten kimondhatatlan szeretete, és számunkra Ó a példa arra, hogyan kell válaszolnunk Isten szeretetére. A modern teológia hármas kinyilatkoztatást lát az Atya szentségében, a Fiúban. 1. Jézus embersége az Atya szentsége. „Aki engem látott, az Atyát is látta" (Jn 14,9). Jézus mutatja be nekünk Isten igazi arcát tanításában és cselekedeteiben. Az Ószövetség szigorú Istene a szerető Atya alakjában jelenik meg. Lukács tizenötödik fejezetében tárul elénk az igazi Istenarc az elveszett bárány és drachma, valamint a szeretetét soha meg nem vonó és engedetlen vagy engedelmes fiára egyformán pazaroló atya történetében. Ezt a tanítást megerősíti példája. Az evangélium azt írja róla: „körüljárt jót téve". 2. Jézus embersége az igazi emberség szentsége. Az Ő élete példája tárja elénk, mi is az igazi, Isten szíve szerinti ember formája. Sok „izmus" foglalkozik azzal, mi az ember célja, és azzal, hogyan valósítható meg ez. Mind a jövőbe mutatnak és buzdítanak, hogy az általuk ajánlott ideált valósítsák meg, az ideált, amit eddig soha senki nem valósított meg. Az evangéliumokban az egyház a megvalósult ideált tárja elénk. Jézus Krisztus bízott Istenben és szerette embertársait. Ennek a magatartásnak hősi
