A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
asz ÍV - 1993. rHpV'VMrB,L% 489 Példaképeink S okan különleges lényeknek tartják a szenteket. Pedig ők nem ufók vagy csodabogarak. Igaz, nem is középszerűek. Megélik azt, amire mi is hivatva vagyunk. Az emberhez ugyanis hozzátartozik a gyengeség, a botladozás, de a nagyra törekvés is. Ez azonban önmagában kevés. Nem több, mint az ókori pogányok jellemnevelő gyakorlatai. A szent megtapasztalja Isten szeretetét, benne él, viszonozza. Nemcsak Isten felé, hanem azok felé is, akikkel Ő azonosította magát. Keresi a Gondviselés szándékát, azt a sajátos karizmát, amit kapott. Igyekszik alkalmassá tenni magát a neki ajándékozott szolgálatra. Azt is mondhatnánk, szent az, aki megtalálta és megvalósította Isten személyére szóló tervét. Ha valaki ezt önmegvalósításnak nevezi, tegye. A szentek puszta létükkel figyelmeztetnek arra, hogy az egyház nemcsak emberi gyengeségekkel megterhelt intézmény. Az egyház tiszta, szép és lelkiekben gazdag. A szentek - túljutva földi világunk korlátain - segítőink ebben a küzdelemben, amit ők is átéltek. Egyúttal példaképeink is. Erre nekünk, felnőtteknek is szükségünk van, az ifjúságnak pedig különösképp. Természetesen nem misztifikált, rózsaszín ködbe burkolt, testi valójuktól megfosztott lényekre, hanem a hozzánk hasonló, kemény akadályokat leküzdött, szép életet élt emberekre. Ha a gondolatot továbbvisszük, rá kell ébrednünk saját felelősségünkre is. Csak a megélt evangéliumi tanítás hatékony. „Szentek legyetek." Minden hiteles keresztény élő hittankönyvként jár a világban. Harrach Péter
