A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-11-01 / 11. szám

490

KATOLIKUS L'LLKIS'tqi ‘TÁJÍKOZ'TATÓ

Értékrendünk és döntéseink

A

z ember egész élete - kisgyermekkorától haláláig - döntések, választások között telik el. Ezek alakítják élete folyását, ezekkel válaszol azokra a hatásokra, amelyek érik. Döntéseink következményei visszahatnak ránk, ezért minket is alakítanak.

Döntéseinket, kicsiket és nagyokat egyaránt, belső életfelfogásunk irányítja.

Ez a belső ítélőképesség összetett valami.

Része van benne a lelkiismeretnek, a nevelésnek, az ösztönös reakciónak, a megismert parancsoknak, törvényeknek, s eddigi élettapasztalatainknak arra vonatkozólag, hogy mi jót vagy rosszat hoztak előző döntéseink. A lelkiismeret nevelhető, manipulálható. Erősen befolyásolja a társadalmi környezet, amelybe az ember beleszületett. Vannak ugyan „mocsárban felnőtt liliomok" és „jó családból elbitangolt emberek", de ez a kivétel. Aki úgy nő fel, hogy környezetében mindenki lop, vagy a szabad szerelemnek hódol, az azt hiszi, hogy az a természetes és nincsen lelkiismeretfurdalása, ha ő is úgy él. Ahhoz, hogy a gyermeket rá lehessen nevelni a helyes döntésekre az őt érő sok befolyás közepette, meg kell ismernie a dolgok fontossági sorrendjét. Tudnia kell, mi a jó és mi a rossz, mi az értékes és mi az értéktelen. A hittantanulásnak is akkor van komoly értelme, ha nem csak „tudja", amit tanul, hanem megtanulja a hit és az élet kapcsolatát. Meg kell értenie azt is, milyen erkölcsi értékek elfogadása és gyakorlása következik ebből a hitből.

Vannak általános, természetes értékek és vannak, amelyek gyökerei természetfölöttiek, a keresztény hitből fakadnak. Ha azt mondom: „Ne lopj", ez nemcsak keresztény parancs, hiszen a lopást az emberi, állami törvény is tiltja, mert tiszteletben kell tartani más tulajdonát. De ha azt mondom: „Adj a magadéból a rászorulóknak", ez már a keresztény szeretet parancsa, mert „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat".

A törvények, parancsolatok, tilalmak bizonyos erkölcsi értékeket közvetítenek, védenek. Ilyen érték az az élet, amelyet Istentől kaptunk, szabad akaratunkkal és valamilyen feladatra való meghívással, a hivatással együtt. Ha ezt az életet jól élem, boldog leszek minden nehézség ellenére is, mert a boldogság nem a külső körülményektől függ, hanem igen nagy részben attól, hogy célja, értelme legyen az életnek. Fontos, hogy az ember a beléhelyezett értékeket felszínre hozza, kifejlessze és kamatozHA JÉZUS A CSALÁDFŐ