A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
484 XfVTOLIXZLS L'LLXlStqi TÁjtOCOZUHIÖ ahelyett, hogy serkentene. Benned megbíznak a családtagok, lépj nyugodtan, ha lelkiismereted úgy diktálja! Egyet fognak érteni veled.- Velem? De hiszen mi széthúzunk. Mindenkinek külön programja van. Alig látjuk egymást. Alig szólunk egymáshoz. Alig vesszük fel a kapcsolatot veled, s a Szentháromság egy Istennel.- Jó, hogy említed - szólt szelíden -, én elétek éltem az életet. Modellt szolgáltattam nektek. Megmutattam, hogyan lehettek sikeresek: egyszerű életvitel, ma önkorlátozásnak mondják, mindenki számára időt szakító személyesség, kitartó munka, mások szolgálatára. Folyamatos imádság, hogy velünk, az égiekkel állandóan kapcsolatban legyetek, mint mágnessel a gombostűk a papírszelet túlsó oldalán. De sorolhatnám még: örökös fáradozás értetek, Törődés, amint nyelvetek olyan szép szóval fejezi ki. Ismerlek benneteket, jobban mint te a saját családodat, mégis kérlek, mutasd be nekem, hogyan látod te őket. Leemelem a polcról a „családi totált", ahogy hívom a mindnyájunkat megörökítő fotót.- Ő a feleségem. Régi már a kapcsolatunk. Mekkora közöttünk a szeretet? A megszokás, tudom, kevés. A mindenkori segítségnyújtás, tudom, kevés. A szolidaritás is kevés. Cselekedeteinkben hűek vagyunk egymáshoz. A vágyaink? Sokszor elfojtjuk őket. Beszélgetéseink többnyire aktuális, hétköznapi témákban merülnek ki. Olykor meglehetősen kritikus hangvételűek. Valamikor elkezdtük az evangéliumot együtt olvasni, de mert sosem beszéltük meg az olvasottakat, nem lett személyessé, így azután abba is hagytuk. Gettónkból ki kell lépnünk, s olyan módszerrel, mely mindkettőnknek megfelel. Talán az együttcselekvés által. Te tudod, hogy szeretjük egymást. Gyermekeink felnőttek. Kikerültek az irányításunk alól. Bár némelyikük még mindig igényli, hogy formáljuk. Tehetségük, szorgalmuk, sérüléseik, sebeik különfélék, s más-más viselkedést kívánnak tőlünk. Látod, ezért külön örülök személyes találkozónknak, hogy elmondhassam neked, Jézus: kérlek, maradj velünk, ha titokzatosan is, maradjon velünk Szentlelked, akit küldtél, hogy erősítsen bennünket. Áldj meg, mosd meg lelki lábunkat a bűntől, lábtörlőnk fölé emelj lelki lábtörlőt is, hogy annak idején tiszta lábbal lépjünk be a szentek szentjébe, s add, kérlek, hogy már idelent a Neked való életet gyakoroljuk, a Te békédben. Küldd a Szentlelket, hogy szívünk tüzét felszítsa, s így fontossá legyen számunkra mindaz, ami számodra az, lényegtelenné mindaz, ami számodra lényegtelen. Köszönöm, hogy eljöttél! (Mikcus)
