A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1993. ‘XpVLMVLH. 485 Legyenek a szentek közbenjáróink és példaképeink a keresztény élet útján M indenszentek ünnepe és Halottak napja arról az egységről tanúskodnak, amely az üdvözült és a még tisztulásra szoruló krisztuskövetők és közöttünk fennáll, akik még földi zarándoklatunkon törekszünk a Krisztussal való tökéletes egységre. Illő hát, hogy ebben a hónapban imádságos figyelmet fordítsunk keresztény hivatásunkra: a Krisztussal való egységre és a szentté válásra. A SZENTATYA NOVEMBERI IMASZÁNDÉKA A tisztelet, amellyel az égi szenteket körülvesszük, Krisztusról tanúskodik. Ő hivatásunk forrása és célja. A vele való egység a keresztségben kezdődik, az Eucharisztia által erősödik, majd az égben teljesedik be. Csak az egész - gyakran nehéz és fáradságos - életút során lesz teljessé. Isten azonban nem hagy cserben bennünket ezen az úton. Gondum kát viseli azoknak az imája és példája által, akik hittel követték Jézust. Ó ugyanezt az utat járta végig és már elérte célját az égben. A szentek testvéreink, akik egészen hasonló élethelyzetekben voltak, mint mi: apák, anyák voltak, fiatalok, papok, szerzetesek vagy valamilyen más hivatásban tevékenykedők. Lehet, hogy egészen rendkívüli életet éltek, mégis létezik egy materiális és lelki kötelék, amely velük minket összekapcsol és folyamatosan fenntartja az egységet köztük és köztünk azután is, hogy az ő útjuk már befejeződött. Ezt jelenti az, hogy „hiszünk a szentek egyességében”. Ismerjük és szeretjük ezeket a szenteket - lehetnének rokonaink, barátaink, szüléink, nagyszüleink, gyermekeink, testvéreink, akikkel együtt éltünk, nevettünk és sírtunk - és akiket még mindig szeretünk. Isten azonban kiválaszt közülük egyeseket, akik „teljesebben” követték Krisztus példáját úgy, hogy „kimagasló módon" tanúskodtak az Isten országáról vérüket ontva vagy más hősies erények által. A pápának ezek a szavai kulcsot adnak nekünk a misztériumhoz: közösségben vagyunk azokkal, akik egészen szorosan tartoznak az Úrhoz és akiket az egyház mint közbenjárókat és példaképeket ajánl nekünk, amikor őket a kanonizált szentek sorába iktatja. Ők készek voltak az Úr hívására fölvenni keresztjüket és követni őt. Akár vértanúk, akár olyan hitvallók voltak, akik
