A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-10-01 / 10. szám

A SZÍV - 1993. OKJÓ'B'E'K.

473

mint rossz termést hozni, vagy megölni az előreküldött prófétákat. Végképpen elvesztegetni ekkora bizalmat! Ami ezután következik, abba jobb nem belegondolni. Nem a büntetés miatt elsősorban! Hiszen ez a büntetés abban áll, hogy egyszer mindenki megérti majd, talán én is, mivé kellett volna lennem, hogyan kellett volna válaszolnom erre a bizalomra, én azonban sokszor visszautasítottam az Isten szerelmét, amelyet feltétlen bizalommal előlegezett meg számomra. Tönkretettem az EGYETLEN KAPCSOLATOT, amelyért érdemes lett volna élnem. Semmi sem menthet meg e felismerés után a teljes kétségbeeséstől, egyedül csak „A kő, melyet az építők elvetettek”, aki ismerte Izajás próféta példázatát a szőlő lázadásáról, aki tudta, hogy az írástudók és saját népe vénei a Fiút sem fogják megkímélni, mégis szegletkővé lett azoknak a kedvéért, akik hajlandók megteremni és beszolgáltatni a gyümölcsöt. Nos, ez a lehetőség mindannyiunké. Ezért nem szabad mégsem kétségbeesni soha.

OKTÓBER 10. - ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP íz 25,6-10a; Fii 4,12-14.19-20; Mt 22,1-14 Boldogok asztalközössége

M

eghívottnak lenni nagy megtiszteltetés. Asztalközösségben lenni valakivel annyit tesz: egyenlőnek tartalak magammal.

A képekben gondolkodó ókori keleti ember a lakomát mint képet rendszerint minden jó, a mennyei jutalom elvont fogalmainak jelzésére használja.

Ennek a példabeszédnek a magva, a Jézus szájából hallható szöveghez legközelebb álló változat Lukács evangéliumában szerepel. Máté átszerkeszti a szöveget, ugyanis ő a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd után írja le, és ahhoz hasonló képi elemeket használ benne.

A király az Atya, a fia Jézus Krisztus, aki menyegzőjét az egyházzal üli. Erre lettek volna hivatalosak elsősorban a választott nép tagjai, akik közé maga Máté is tartozott. Ők azonban megölték az Isten üzenetét közvetítő prófétákat, és bűnösek, mert nem fogadták el a nagy ünnepre szóló meghívást, sőt, nemcsak visszautasítják a hívást, hanem meg is ölik a hívást közvetítőket, hogy egészen világos legyen az allegória.

A lakoma készen várja a vendégeket, ezt az ünnepet nem lehet elhalasztani. Ila nem a meghívottak, hát az utóbb választottak, a pogányok foglalják el a helyeket az ünnepi asztalnál. Ez a király most sem válogat: jókkal és gonoszakkal egyaránt megosztja asztalát.

Ha azt keresem, mit mond nekem ez a mai evangélium, akkor egy végidőbeli terített asztal jelenik meg a szemem előtt. Ajándékképpen én is helyet foglalhatok mellette, mégpedig végre minden görcs és félelem nélkül. Azon a helyen vagyok, amelyet régtől kijelölt részemre a Házigazda. Tökéletesen boldog vagyok, már senki mással nem cserélnék. Mindenki a maga ezerszer áldott helyén ül, és mindenki boldog. Ismerjük egymást: itt vannak a lélekben szegények, az üldözöttek, az eddig éhezők és az igazságra sóvárgók, a szelídek és a többiek valamennyien. Isten békéje mindent betölt: világít, mint a napfény.

Hogy is mondtad, Uram? A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának...