A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
472 •KATOLIKUS L'ELKlSÍqi TÁJÉKOZTATÓ SZERETTE A SZEGÉNYT, A BETEGET, A KITASZÍTOTTAT, A BŰNÖST OKTOBER 3. - ÉVKÖZI 27. VASARNAP íz 5,1-7; Fii 4,6-9; Mt 21,33-43 Elvesztegetett bizalom N incsen kiszolgáltatottabb az egyoldalúan szerelmes szívnél. Aki ennyire szeret, az csaknem tehetetlen saját odaadása következtében. Gondoljunk a tékozló fiú apjára, aki szeretetének kiszolgáltatottan nem tehet mást, csak elengedi, visszafogadja és kérleli, engeszteli mindkét fiát. Az Isten szereti ennyire választottait. Ma erről a szeretetről a szőlőskert jelképrendszerében kapunk tanítást az olvasmányban és az evangéliumban. A próféta „barátjának” a szőlője iránt érzett szerető gondoskodását ecseteli. F.nnvi előlegezett bizalom még nagyobb elvárásra jogosíthatta fel azt a „szőlősgazdát” akármekkora rekordtermést illetően. A szőlő azonban nemhogy meghálálta volna ezt a kivételes bánásmódot, hanem vadszőlőt termett. Óriási csalódás volt ez a gazdának! Mintha attól kapott volna soha be nem gyógyuló sebet, akiben talán önmagánál is jobban megbízott. Ismerős a zsoltárokból is a panasz: ellenségtől még csak eltűrném, de barátomtól és bizalmasomtól nem bírok elviselni ekkora csalódást. Ember valószínűleg nem képes rendbe hozni ily gáládul elrontott kapcsolatot a maga erejéből. Az ószövetségi kép az emberarcú Isten „bosszúját”, vagyis a szerelmében megcsalt ember gyötrődő megtorlását hosszan ecseteli. VASÁRNAPI GONDOLATOK Amikor Jézus a főpapoknak és a nép véneinek beszélt egy másik gazdaemberről, aki ugyancsak annak rendje és módja szerint szőlőt telepített, bizonyára mindnyájuk előtt fölidéződött ez az ének a választott népre vonatkozó tartalmával együtt. Csakhogy a jézusi példabeszéd továbbmegy. Itt már nem a szőlő a bűnös, hanem azok, akikre a gazda rábízta a munkát. A bizalom teremt kapcsolatot a két történet között. A gazda nem tanult korábbi csalódásaiból. Mert bizalma ismét rendíthetetlen. Egymás után küldi a szolgákat munkásaihoz, azok pedig kegyetlenül elbánnak velük, nem is tér vissza közülük mindegyik élve. Hiszen a termés számonkérése kínos dolog, szembenézni a terméketlenséggel, vagy egyáltalán azzal, hogy másnak adósa vagyok/lennék. Végül a gazda határtalan bizalmát azzal tetőzi be, hogy nemcsak a szolgáit, hanem magát a fiát küldi el azokhoz a munkásokhoz, akikben már annyiszor csalódott. Hiszen mindig készen áll arra, hogy megbocsásson, visszafogadjon, hiszen szeretete „tehetetlenné” teszi azokkal szemben, akiket szeret. Új lehetőséget kínál nekik így a bizonyításra: újra és újra hiszek neked, nincsen bennem semmi gyanakvás. Isten Fia, aki a próféták után az Atya bizalmát felsőfokon megtestesítve érkezett a választott néphez, áldozatul esett ennek a bizalomnak. Ez pedig nagyobb bűn,
