A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
A SZÍV - 1993. O'KTÓ'B'VJi 471 1934-ben pappá szentelték Szegeden. Papként járta Szeged tanyavilágát, misézett, apostolkodott. Rövidesen más feladatot kapott: a Törökországban dolgozó magyar katolikus családok lelki gondozását. Körülbelül 150 család tartozott hozzá. Hittérítéssel is próbálkozott a mohamedán környezetben. Magyarul, németül, fanciául, angolul misézett és prédikált az ankarai magyar nagykövetségen, ahol sok külföldi fordult meg. Húsz esztendőt töltött Törökországban. A II. világháború alatt magyarországi rendtársait és rokonait élelmiszercsomagokkal segítette, miközben a legegyszerűbb körülmények között élt. A magyar „rendszerváltással" hontalanná vált. Török engedéllyel folytatta papi munkáját, a gyermekek oktatását, az internáltak látogatásátd; de csak különböző más követségeken misézhetett. 1955-ben kivándorolt Amerikába. Szolgált Detroitban, Cleveland- ban, a Bellarmin College-ban. 1970-ben megérkezett Buffalóba, a Loyola Hallba, amely szerető otthont adott neki addig, amíg közel a századik esztendejéhez el nem szállították Bronxba (New York), a jezsuiták öregotthonába. A Buffalóban eltöltött húsz év alatt állandóan tevékenykedett a helybeli plébániákon. Az egyház, Isten földi országának gondozása volt hosszú életének motorja. Kedves élménye volt az otthonban századik évének megünneplése. Az amerikai magyar jezsuita atyák, a közelben élő egyetemi tanárok részt vettek az érte bemutatott szentmisén, és az ünnepi asztalnál felolvasták a pápa, az általános rendi elöljáró, és Bush elnök üdvözlő levelét. Bármilyen szeretettel gondozták is Bronxban, szülőföldjére vágyott, Magyarországon szeretett volna meghalni. 1980-ban hazalátogatott, de akkor még nem volt lehetőség arra, hogy óhaja teljesedjék. Megbékélve tért vissza az Egyesült Államokba, ahol most elhantolták a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának hű és eddig legidősebb katonáját. Vigasztalhat minket a gondolat: „Egész világ az Istené, egy menny borul minden fölé."
