A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-10-01 / 10. szám

A SZÍV - 1993. OXJÓWL'Jl

461

A finom ebéd után jól esett a csoport-program, és mivel ez egész hosszúra nyúlt, és erőt is kellett gyűjtenünk a sportversenyre, az uzsonna sem maradt sokáig a kosarakban. Bemelegítőként játszottunk egy óriási láncfogót, azután már jöhetett is a sportverseny. Volt ugrálókötelezés, pókjárás, labdavezetés fejjel és egyéb mókás feladatok, de a csúcs a kötélhúzás volt. Mindenki húzott mindenkivel: a tábor egyik fele a másikkal, a főbogarak a főbogarakkal, a „csak" bogarak a „csak" bogarakkal, és persze volt visszavágó is. Egyik alkalommal Gyuri, aki az egyik segédbogarunk volt, nem figyelt eléggé, rajta felejtette a lábát a kötélen, a kötelet megrántották, ő pedig „elszállt".

Másnap, pénteken Ipolytarnócon, az akadályverseny előtt megnéztük az őslénytani múzeumot.

Az akadályverseny évezredekkel ezelőtti, az őskeresztény időbe vitt vissza minket. Pál apostolhoz kellett eljuttatni az üzenetet, ami nem volt könnyű, mert már az első akadály után eltévedtünk, de a tévé operatőrei kötelességtudóan követtek bennünket hegyre föl, hegyről le. Sok bonyodalom után végre megleltük Pál apostolt, aki békésen hálót font és elmondtuk a ránk bízott üzenetet.

A pihenő után elmentünk Hollókőre, megnéztük a várat és a gyönyörű élő falumúzeumot. Majd szabadtéri mise következett.

Szombaton is szentmisével kezdtünk, majd siettünk a csoportprogramra, hiszen meg kellett alapítanunk az egyházközösségünket. A csoportfoglalkozásokon ezt készítettük elő, erről beszélgettünk, olyan játékokat játszottunk, amelyek közösségi magatartásra nevelnek bennünket. Mindenki elmondta, mi kell egy jó egyházközösséghez és milyen újításokat vezetne be. Ezeket leírtuk és ezzel lényegében megalapítottuk egyházközösségünket. Mindenkinek fontos feladat jutott. A vallásos discótól kezdve az egymás megismerését segítő délutáni programokig sok mindent tervbe vettünk. Szabadtéri programként zarándokúinkat terveztünk. A gyerekeknek tervezett leendő főzőtanfolyamon a jól sikerült ételeket a szegényeknek ajánljuk fel. Ha ez sikeres lesz, akár étteremhálózattá is fejlődhet. Ezt a sajtókonferencián mind elmondtuk. Vacsora után egy jelenetet kellett eljátszanunk. A Szív-tábor hatására mi az egyház általunk elképzelt reformálását mutattuk be, igazán szép sikerrel. Utána a lőtéren hatalmas tábortűz várt minket, ahol minden csoport elénekelte kedvenc dalát.

Vasárnap eljött a búcsúzás ideje. A nagyon szép vasárnapi misén a vendéglátóinkkal vettünk részt, majd a csoporttagok azzal búcsúztak egymástól, hogy emlékül felírtuk a társunk általunk jónak tartott tulajdonságait. Igazán szép ajándék, ha néha elveszítem minden önbizalmam, előveszem és elolvasom, utána sokkal jobban érzem magam.

A búcsúzás fényképezéssel zárult. Az volt a legizgalmasabb, amikor 150 ember akart két pad köré összezsúfolódni, de egész jól sikerült. Valaki megjegyezte: ugyan minek megyünk már haza arra az egy évre? Lehet, hogy igaza volt?

Megjöttek a buszok, elindultunk. Igazán jó volt, csodálatosan éreztem magam. Köszönöm neked Szabolcs atya, köszönöm neked Rita és Marci, köszönöm neked ISTENEM! (Spiteller Zsóka, Rábatamási)