A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
A SZÍV - 1993.0K2&BE31 445 Szabad-e ilyen összehasonlítást tennem? Oly nagy emberhez, mint Szent Pál, nem mérheti magát senki. De az örömteli összehasonlítás akkor jelenik meg, amikor Krisztus ügyének kifogyhatatlanságáról van szó. „Krisztus ügye" csaknem kétezer éve tart, és ezért az ügyért az emberek a mai napig börtönben ülnek. Nem múlt el az ügy. Aktuális, friss, fiatal, vonzó. Hány őrségváltás lezajlott, hány börtön rombadőlt, hány kulcs megrozsdásodott, hány zár és lánc esett szét - de az ügy tart. Mindeddig meg- védték. Él! Pál láncát nem csak történelmi emlék mozgatja - csörgését a saját cellámban is hallom. Köszönöm az Istennek e könyv kegyelmét. Jelenleg számomra legmegfelelőbb hely a börtön Ma,,felállítottam " magamnak a keresztutat, ceruzával a falra írva az Úr gyötrelmének állomásait, fölébe kis keresztet rajzoltam. A többi - Ecclesia supplet (az egyház pótolja). 1953. X 7. szefda Egyre világosabban látom, hogy a jelenlegi pillanatban az egyház szempontjából számomra a legmegfelelőbb hely a börtön. Egyre-másra hallottam szociológusoktól, hogy e társadalom nem mindig elégségesen tájékozódik a püspöki kar „politikai" taktikájában. Már folyó év május elején mondogatták, hogy az egyház bebiztosítja magát „ahogy tudja", hogy a püspökök nem védik elégséges mértékben papjaikat. Saját sajtó és szabad közvélemény hiányában nem gondoskodhattunk természetesen megfelelő tájékoztatásról. A társadalom nem tud sok olyan levélről, jegyzékről, tiltakozásról, amelyeket Choromanski püspök, a püspöki kar fáradhatatlan titkára rendszeresen küldött a kormánynak. (...) Kaczmarek püspök perét a közvélemény bizalmatlanul fogadta; a rendezők most is eltúlozták a dolgot. „Egyetemes bűnözőt" akartak csinálni a püspökből. Nem érzik a lehetőségeket és nem ismerik nemzetünk befogadóképességét. A lengyel magas kultúrájú nemzet. (...) „Ez nem is igazi püspök, ez valami dublőr volt” - magyarázta az egyik papnak egy munkás a villanyvonaton. - Márpedig ez püspök volt. Rádaásul beismert olyan tetteket, amelyeket soha nem követett el. „Beismerte", hogy: 1. instrukciókat kapott a Szentszéktől; 2. hogy a püspöki karban erőltetni próbálta politikai programját, a püspök atyák tiltakozása ellenére. Mindez nem igaz. Hogyan történhetett meg ez? Kénytelen voltam tiltakozni az ilyen vádak elleti, amelyeket a püspöki kar és a Szentszék számlájára akartak írni. Ezért letartóztatásom előtt levelet intéztem a kormány képviselőjéhez, amelyben határozottan leszögeztem, hogy: 1. A Szentszék mégcsak meg sem próbált nekünk politikai útmutatásokat adni; 2. a püspöki karban soha senki sem